A felsőpárti reformátusok apostola

125 éve született Gilicze Antal református lelkész

Gilicze Antal lelkipásztorManapság már kevés olyan család akad, amelyikben egy mesterség vagy foglalkozás több generáción át apáról fiúra szállna. Ezen kevesek közé tartozik a Gilicze família. A köztiszteletben álló szentesi családban immár negyedik generáció óta hagyományozódik a lelkészi hivatás. A "dinasztiaalapító" Gilicze Antalra már csak a legidősebbek emlékezhetnek, ezért illendő, hogy születési évfordulója alkalmából az ifjabbakkal is megismertessük életútját és munkásságát.

Gilicze Antal szentesi iparos családban született 1885. május 30-án; apja Gilicze Sándor bognármester, édesanyja Kanász Nagy Jusztina varrónő. A házaspár hét gyermeke közül csak hárman élték meg a felnőttkort: Sándor, Antal és Kálmán. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte; 1904-ben érettségizett. Ezt követően előbb jogi tanulmányokba kezdett a budapesti egyetemen, de ezt megszakítva, 1905 szeptemberében átiratkozott a debreceni teológiai akadémiára. Tanulmányait a hor-gosi Kárász család által alapított ösztöndíjból fedezte. Emellett írnoki állást vállalt Sass Béla teológiai tanár, zsinati és konventi jegyző mellett. 1910-től több helyen szolgált segédlelkészként, így: Szentesen, Cegléden, Siklóson, Őcsényben és Érsekcsanádon. 1913 júniusában a felső-baranyai siklósi gyülekezet 32 pályázó közül közfelkiáltással őt választotta meg lelkipásztorául, de majd csak 1914. április végén foglalhatta el hivatalát.

1913. okt. 19-én ritka szép ünnepély volt a budapesti Kálvin téri templomban. Három szentesi fiatalembert szenteltek pappá: Gilicze Antalt és Sándor nevű testvérét, valamint Kanász Nagy Józsefet, az előbbiek unokatestvérét. A szertartást Bak-say Sándor dunamelléki püspök végezte.

Siklósi beiktatása előtt Gilicze Antal külföldi tanulmányutat tett: egyháztörténeti előadásokat hallgatott a bázeli egyetemen, majd a svájci gyülekezetek életét és intézményeit tanulmányozta. Lelkészi beiktatására 1914. ápr. 22-én került sor, ettől kezdve 1923-ig Siklóson szolgált. Hivatala elfoglalása után házasságot kötött Szentesen Horváth István kereskedő leányával, Horváth Jolánnal. Házasságukból két gyermekük született: László és Márta. (László, majd annak fia és unokája szintén református lelkész lett.)

Az 1918. évi összeomlás után Siklóson élte át a szerb megszállást. A idegen hatóságok 1920 őszén kiutasították a városból, ahová csak egy év múlva térhetett viszsza. Száműzetése idején családjával együtt Szentesen tartózkodott. Futó Zoltán halálával 1922-ben megüresedett a szentesi lelkészi állás, amelyre Gilicze Antal is benyújtotta a pályázatát. Szoros küzdelemben alulmaradt Sebestyén Bélával, Futó Zoltán vejével szemben. A választási küzdelem során azonban felhívta magára a szentesiek figyelmét, akik ettől kezdve igyekeztek hazacsábítani. 1923-ban felkérték, hogy fogadja el az újonnan szervezett hitoktató-lelkészi állást. Gilicze Antal ennek eleget téve, lemondott siklósi hivataláról, és végleg hazatelepült Szentesre. Három évig működött az állami polgári iskolák hitoktatójaként, egyben Csongrád- Szegvár-Mindszent körlelkészeként. 1926-ban megszervezték a szentesi III. (felsőpárti és tanyai) lelkészi állást, amelyre egyhangúlag őt választották meg.

Működése révén hamarosan megalakult Szentesen a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, majd a Keresztyén Leányegyesület, valamint a Református Asszonykör, a felsőpárti énekkar és az Ifjúsági Egyesület. Tagja lett a Városi Iskolaszéknek, továbbá elnöke a Hadirokkantak Egyesületének, a Református Körnek és Szentes Város Óvodafelügyelő Bizottságának. Neki köszönhető, hogy közel 30 évi huzavona után, 1937/38-ban végre megkezdhette működését a Damjanich utcában a város harmadik óvodája, amely a szegény családok gyermekeit volt hivatva befogadni.

A fentiek mellett Gilicze Antal tagja volt a megyei és a városi képviselő-testületeknek. Emlékezetes maradt az 1931. áprilisi megyegyűlési szereplése, amikor szembeszállt a nagyhatalmú nyugalmazott főispánnal, örökös felsőházi taggal, dr. Cicatricis Lajossal, és nagyhatású beszédet tartott a méltatlanul meghurcolt kiváló író, Móricz Zsigmond védelmében.

1944. május 28-án, pünkösd vasárnapján már együtt volt a templomi gyülekezet, Gilicze Antal is elfoglalta helyét, hogy az ének elhangzása után a szószékre lépjen, majd kiossza az Úrvacsorát hívei között. Mielőtt megkezdhette volna beszédét, hirtelen rosszul lett, és erőtlenül lehanyatlott. Az orvosok agyvérzést állapítottak meg. Hiábavaló volt minden próbálkozásuk, Gi-licze Antal néhány óra múlva meghalt. A gyászhír általános döbbenetet keltett, hisz szeretett lelkészük még csak 59 éves volt. Mély részvét mellett a Szeder-temetőben helyezték örök nyugalomra.

A Szentesi Napló a következőket írta a temetés után: "Gilicze Antal református lelkész az a férfiú volt városunkban, akinek fáradhatatlan egyházi és társadalmi munkálkodása, szeretetreméltó egyénisége, szép családi élete mindenki előtt például állott. De különös tisztelet és nagyrabecsülés vette körül felsőpárti hívei részéről, mert ennek az egyházrésznek valóban apostola volt, híveinek pedig nemcsak lelki gondozója, hanem irányítója, védelmezője és tanácsadója. Gilicze Antalnak szép halála volt, mert úgy végezte be földi pályafutását, úgy esett el, mint katona az őrhelyén, Istennek tetsző hivatása gyakorlása közben, felszentelt palástjával a vállán, szószéke mellett, temploma boltozatai alatt."

Labádi Lajos