Egy százasért is vehettünk kerékpárt

Több, mint harminc kerékpár talált gazdára az árverésenSzerencsések azok, akik úgy élik le az életüket, hogy soha nem lopnak el tőlük semmit és nem veszítik el a használati tárgyaikat. Arról pedig, hogy a városban hol kereshetik – és kis mázlival esetleg rá is akadhatnak – talán csak azon keveseknek van információja, akik megjárták már az eltűnt tárgy felkutatásának a kálváriáját.

Az önkormányzat egyik udvari tárolójában – nem túlzás azt állítani – száznál is több kerékpár és tucatnyi egyéb kisebb-nagyobb holmi várja a gazdáját, illetve az új tulajdonosát. A táro-lóhelyiség befogadóképessége véges, így időnként árverésre bocsátják a felhalmozott talált tárgyakat. Június 16-án, pénteken egy ilyen eseménynek lehettünk tanúi, amikor a polgármesteri hivatal adóirodája a harmadik aukcióját tartotta. Kilenc órakor kezdődött az esemény, de jóval előtte már nagyszámban összegyűltek az érdeklődők és igyekeztek minél hamarabb kiszemelni a nekik legjobban tetsző kétkerekűt. Az iroda munkatársai előzőleg szemrevételezték mindet és megállapították a kikiáltási árat, amely a száz forintos nagyságrendtől a 3-4 ezer forintosig terjedt. A licit a szabályok szerint száz forintonként emelkedett, de nem láttunk arra példát, hogy versengés alakult volna ki egy-egy járgány miatt. A leendő tulajdonosok kivétel nélkül mindannyian a kikiáltási áron vihették haza szerzeményüket. A bicikliken kívül néhány horgászbot és szák is árválkodott, valamint – számunkra kissé érthetetlen módon – három, hegesztésnél használatos gázpalack. Ezek egyike sem lelte meg új tulajdonosát.

Többnyire a rendőrség, néha pedig az utca embere viszi be a polgármesteri hivatalba az elveszített-ellopott tárgyakat, magyarázta a közigazgatási osztály főtanácsosa, Szilák Magdolna. Nekik ezeket egy éven keresztül meg kell őrizni, ez idő alatt bármikor jelentkezhet érte a tulajdonosa. Tavaly két árverést szerveztek hasonlóan nagy sikerrel, idén ez volt az első. A gyakoriság mindig az összegyűlt holmik számától függ, ennek alapján adja meg rá az engedélyt az adóiroda. Egy év után az árverésre bocsátható dolgokat rájuk bízzák, a többit a megfelelő szabályok betartása mellett megsemmisítik. Szilák Magdolna hozzátette, hogy iratoktól kezdve a ruhaneműkön át mindenfélét őriznek.

Az árverésen részt vevő Miskolczi Lajos egy jó állapotú mountain bike-ot tolt haza nagy örömmel. A felnőtt fiának vitte és mint mondta, ezer forintot adott érte. Igaz, az ülése hiányzott, de úgy gondolja, ha azt megvásárolja és az otthon meglévő alkatrészekből feljavítja, még akkor is bőven megérte a vásár. Elmesélte, hogy a fia kerékpárja tönkrement, annak az új tartozékai talán többe kerülnének, mint a mostani szerzemény az öszszes ráfordítással együtt. Eddig nem tudott erről a lehetőségről, de most épp a legjobbkor jött.

Vannak, akik annyira meg-örültek a kedvezményes vásárlás lehetőségének, hogy mindjárt egy egész kerékpárversenyre elegendő járműre alkudtak meg. A rekorder biztosan Tóth Róbert, aki 7 ezer forint ellenében hat kétkerekűnek lett a boldog gazdája. A fiatalember hegyi- és versenyjárműveket vásárolt, a legjobb állapotút az unokahúgának, a pár száz forintosokat pedig alkatrésznek. Úgy másfél évtizeddel ezelőtt volt "szerencséje" megtapasztalni, milyen, ha valakitől ellopják a kedves közlekedési eszközét. Sem akkor, sem a pénteki árverés napjáig nem is sejtette, hogy hol lett volna talán némi esélye akkoriban megtalálni, vagy legalább érdeklődni utána. Mivel nem készült fel ilyen menynyiség megvásárlására, a hazaszállításról sem gondoskodott előre, így kénytelen volt egyesével hazatolni a Vásárhelyi útra. "Hát… otthon nem fognak örülni…" – mosolygott vissza elmenőben.

Kép és szöveg:
Králik Emese