A "Bugyi-iskola" reprezentánsa
75 éve született dr. Badó Zoltán sebész
Dr. Badó ZoltánAz 1930-as évek elején komoly változások történtek a szentesi vármegyei kórház szervezeti felépítésében: osztályokat alakítottak ki, és az egyes osztályok élére szakorvosokat állítottak. Ekkor hívták haza az alig 32 éves dr. Bugyi Istvánt is, akit 1931. január elejével kineveztek a sebészeti osztály főorvosává. Vezetőorvosi állását elfoglalva, azonnal hozzálátott a sebészeti osztály megszervezéséhez. 1933-ban őt nevezték ki a kórház igazgató-főorvosává is. Az ő vezetése idején vált a szentesi kórház korszerű, országos hírű egészségügyi létesítménnyé. A nemzetközi hírű Kossuth-díjas tudóst többször próbálták elcsábítani Szentesről, ő azonban szülővárosában maradt, bebizonyítva, hogy valódi tudással és tehetséggel egy kisvárosból is elérhető az országos és nemzetközi hírnév, megbecsülés. A sebészeti osztályon a személyéhez kötődő orvosokból – Badó Zoltán, Mencser András, Tari Gábor, Tóth Csaba, Elek László, Zsoldos Ferenc, Dragon Károly stb. – kialakult a "Bugyi-iskola", amelynek tagjai utóbb maguk is egy-egy terület nemzetközi hírű specialistájává váltak.
A jelentős szakmai hírnévnek örvendő szentesi "Bugyi-iskola" egyik kiválósága volt dr. Badó Zoltán, aki Mesteréhez hasonlóan bebizonyította, hogy kellő szorgalommal és tudással egy kisvárosban is el lehet jutni a szakma csúcsaira. Nem Szentesen született ugyan, de évtizedeken át itt élt és dolgozott, sok dicsőséget szerezve városunknak. Munkásságával mindenkép kiérdemelte, hogy emléke ne merüljön feledésbe.
Badó Zoltán Szolnokon született 1935. november 9-én; édesapja Badó Zoltán orvos, édesanyja Vrabély Dalma röntgenasszisztens. A gimnáziumot a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban kezdte, de a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban fejezte be, s itt érettségizett 1954-ben. Az osztályfőnöke Golián Béla volt; egy osztályban járt Filep Antal későbbi jeles néprajztudóssal. Felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1960-ban szerzett diplomát. A Szentesi Kórházban helyezkedett el. Az orvosi pályáját a Kórbonctani Osztályon kezdte, majd 1962-ben átkerült Bugyi István profeszszor Sebészeti Osztályára. Az itt eltöltött idő alatt sebész szakorvosi (1964), majd baleseti sebész szakorvosi vizsgát tett (1969), s közben felsőfokú német nyelvvizsgát is szerzett. 1969-ben kinevezték a Traumatológiai Osztály vezető főorvosává; 1975-től egyben Csongrád megye balesetsebész szakfőorvosa.
A kórházi munka mellett folyamatosan képezte magát: 1974–75-ben ausztriai, 1978-ban németországi tanulmányutakon vett részt. Ugyancsak 1978-ban megszerezte a kandidátusi, majd 1991-ben az orvostudomány doktora tudományos fokozatokat. Fő kutatási területe a csont- és ízületpótlások. 1975-ben Magyarországon elsőként ültetett be szánkó típusú térdprotézist. Kandidátusi értekezése "A koponya traumás eredetű csonthiányának pótlásáról" szólt. 1970-től kb. 2300 protézis-beültetést végzett, továbbá 10 szabadalom társszerzője. A hazai és nemzetközi orvosi szaklapokban közzétett tudományos közleményeinek száma eléri a 120-at, szakmai előadásainak a száma pedig a 240-et. Elméleti és gyakorlati szaktudásának elismerését jelzik, hogy 1980-tól a Szegedi Orvostudományi Egyetem speciális kollégiumának előadója, 1985-től címzetes egyetemi docens, a Sebészeti Szakvizsga és Államvizsga Bizottság tagja, a Magyar Traumatológiai Társaság vezetőségi tagja, továbbá a Szentes Városi Kórház Tudományos Tanácsának titkára, majd 1981-től elnöke.
Munkásságát helyben is elismerték: 1977-ben megkapta a Szentes Város Fejlesztéséért nevű kitüntetést, 1988-ban Szentes Város Alkotói Díját, 1991-ben pedig a Mesteréről, példaképéről elnevezett díjat, a Bugyi István Emlékérmet. Rövid betegség után Szegeden hunyt el 1997. július 21-én. Tisztelői egy mellszobrot állítottak a kórház kertjébe, közel a baleseti sebészet pavilonjához, a jövő nemzedékek számára is tudtul adva, hogy itt működött dr. Badó Zoltán sebész, a tehetséges orvos, egyetemi tanár, sokak megmentője és barátja. Emlékét őrizzék e sorok.
Labádi Lajos