Parasztfiúból élvonalbeli történész

Száz éve született dr. Barta István történész

Barta István, a szentesi gimnazista (1930)A szentesi gyökerű Barta család számos jeles tudóst adott a hazának. Az ősök még egyszerű szántóvető emberek voltak, akik azonban már taníttatták gyermekeiket. Idősebb Barta László kereskedő lett, testvérei azonban egyetemet végeztek: János irodalomtörténész professzorként működött a debreceni egyetemen, István pedig történészként vált országos hírűvé. A következő generáció sem adta alább: a helyi kereskedő László nevű fiából gimnáziumi tanár, majd levéltár-igazgató és jeles helytörténész lett, míg a debreceni professzor fiait (Gábor és János) rangos történészekként tartjuk számon. Legkevesebbet Barta Istvánról tudunk, aki idén lenne 100 éves.

Szentesi katolikus családban született 1910. december 28-án; édesapja Barta Eduárd gazdálkodó, édesanyja Sípos Anna. Középiskoláit a Horváth Mihály Gimnáziumban végezte 1923–1930 között, mindvégig kitűnő eredménnyel. Negyvenegy fős osztályukból négy társával együtt jelesre érettségizett. Tanárai között találjuk Molecz Bélát és Bárdos Rezsőt. Egyetemi tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen kezdte (1930-32), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, az Eötvös Kollégium tagjaként. Itt szerzett történelem-latin szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát 1935-ben. Másfél évet a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként külföldi levéltári kutatásokkal töltött, majd 1936 végén a budapesti Egyetemi Könyvtárban kapott ideiglenes gyakornoki állást. 1941-ben az akkor létesült Teleki Pál Tudományos Intézethez nevezték ki; közben 1942-43 között a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként újból külföldön kutatott. A Teleki Intézet 1947-ben Keleteurópai Tudományos Intézetté alakult át; ennek volt a munkatársa az Intézet 1949-ben történt megszűnéséig. Ezt követően az újonnan szervezett MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd 1960-tól haláláig főmunkatársa lett. 1955-től a történettudományok kandidátusa; 1964-től akadémiai doktor.

Barta István tudományos érdeklődése kezdetben a középkor felé irányult; elsősorban művelődéstörténeti kutatásokat folytatott. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának közeledtével korszakot váltott; 1947-től sajtó alá rendezte Kossuth Lajos összes munkáit, valamint az Országgyűlési Tudósítások köteteit. A Századok és a Történelmi Szemle című történelmi szaklapokban jelentős tanulmányokat jelentetett meg a reformnemzedék tagjairól, így Kölcsey Ferencről, Felsőbüki Nagy Pálról, Kossuth Lajosról, Széchenyi Istvánról. A "legnagyobb magyar" válogatott írásait szintén sajtó alá rendezte (1959). Értékes művei között tartjuk számon A magyar nép története 1711–1849 c. könyvét (1965), valamint a röviddel a halála előtt megjelent A fiatal Kossuth c. összefoglaló jellegű munkáját.

Hosszan tartó súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1966. április 20-án. Élete teljében bekövetkezett halálát a történész szakma mély részvéttel fogadta. A jeles pályatárs, Tilkovszky Lóránt búcsúztatóját a következő mondatokkal zárta: "Barta István halála Történelmi Társulatunk, folyóiratunk, egész történettudományunk fájdalmas, nagy vesztesége. Alkotásai megőrzik nevét, s mindenkor tanúskodni fognak tudományos munkásságának követésre méltó példás erényeiről: a források felkutatásában való lankadatlan szorgalmáról, kiadói munkájának példás lelkiismeretességéről, emelkedett stílusú történeti előadásairól. Mi, kik kollégái, barátai, tisztelői is lehettünk, kegyelettel őrizzük Barta István szeretetreméltó egyéniségének felejthetetlen emlékét."

Labádi Lajos