Egy elfeledett szentesi huszártiszt

130 éve hunyt el báró Meszéna István 48-as honvéd alezredes

Meszéna István 48-as honvédtisztA Meszéna család eredeti lakhelye Esztergom vármegyében volt, Lessen terültek el birtokaik. Felmenő ősüknek tekintették Meszéna Ferenc nyitrai várkapitányt, aki a török elleni harcokban érdemeket szerzett, ezért III. Ferdinánd királytól 1656-ban címeres nemeslevelet nyert. A família későbbi leszármazottai szintén vitéz katonáknak bizonyultak, akik közül az egyik – Meszéna István János Pál – városunk szülötte.

Apja, Meszéna János még Esztergomban született 1785-ben. A katonai pályára lépett, s a napóleoni háborúk idején igen hamar kitűnt bátorságával. Még csak főhadnagy volt, amikor személyes vitéz tetteiért elnyerte a Mária Terézia Rendet és vele az osztrák bárói címet. Utóbb a császári-királyi hadseregben az őrnagyi rendfokozatig emelkedett. Felesége Zámoczky Erzsébet, akitől két fia született: Ferenc és István. Az elsőszülött fiú (Ferenc) Milánóban született 1819-ben, mivel apja alakulata bizonyára itt állomásozott. Követve a családi hagyományt, ő is a katonai pályát választotta, s 1835-től a 33. császári gyalogezredben szolgált. A szabadságharc kezdetekor a magyar oldalra állt: előbb százados a 3. honvédzászlóaljban, majd Perczel Mór seregének vezérkari főnöke, őrnagyi, utóbb alezredesi rendfokozattal. Karánsebes-nél tette le a fegyvert 1849. aug. 19-én. Aradon 12 évi várfogságra ítélték, de 1855-ben kegyelmet kapott. A Békés megyei Újkígyóson hunyt el 1902-ben.

A második fiú, Meszéna István, Szentesen született 1825. október 4-én. Nevét a szentesi katolikus anyakönyvbe Mässena alakban írták be, édesanyjáét pedig Zamacsnik Erzsébetnek. Hogyan kerülhetett Szentesre a vitéz hadfi és várandós neje? A választ ugyancsak a keresztelési (születési) anyakönyvből tudhatjuk meg. Ebből kitűnik, hogy a keresztelést Flakovits János parochus végezte, a keresztszülők pedig gróf Károlyi István és felesége, Dillon Georgine voltak. Mivel tudjuk, hogy az ifjú gróf 1817 és 1823 között huszártisztként szolgált, bizonyosra vehető, hogy szoros barátságba került báró Meszéna Jánossal, aki feltehetően a parancsnoka volt (lévén köztük 12 év korkülönbség). István gróf meghívhatta volt elöljáróját szentesi birtokára, esetleg a derekegyházi kastélyába. Ittlétük idején világra jött Meszéna István János Pál, akit a szentesi plébánián kereszteltek meg és anyakönyveztek.

Apjához és bátyjához hasonlóan, ő is katonai pályára lépett. Elvégezte a tulni utásziskolát, s 1843-tól a magyar nemesi testőrség tagja lett, 1848 tavaszától pedig a 6. huszárezred főhadnagya. A szabadságharc oldalára állva, 1848. június közepétől százados a 4. honvédzászlóaljnál, amelynek szeptember 22-től őrnagyi rendfokozattal ő lett a parancsnoka. 1849. január végén súlyosan megsebesült Nagyszebennél. Ezt követően alezredessé léptették elő, és kitüntették a katonai érdemjel 3. osztályával. Május elején ismét szolgálatba lépett: ő a hódmezővásárhelyi újonctelep parancsnoka. Június 24-től bajai dandárparancsnok. 1849 augusztusában Világosnál fogságba esett. A honvédelmi harcban való részvételért az Aradi Cs. Kir. Haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte, de 1852-ben kegyelmet kapott.

Hátralévő életéről még annyit tudunk, hogy az osztrák–magyar kiegyezés után egy rövid ideig kereskedelmi államtitkár az Andrássy-kormányban, majd 1869-től honvéd alezredes, utóbb ezredes. Nagyváradon hunyt el 1881. február 1-jén. A jövőben gondoljunk rá is, amikor 1848/49 szentesi hőseit ünnepeljük!

Labádi Lajos