Az olmützi várbörtönben is szenvedett Hajdú LajosA kiegyezést követő években bontakozott ki igazán Hajdú Lajos közírói tevékenysége. Programszerű célként tűzte ki, hogy írásaival maradandó emléket állít a szabadságharc sokat szenvedett mártírjainak. A személyes tapasztalás hitelességével jelenítette meg a várbörtönök lakóinak életét, a korabeli börtönviszonyokat; név szerint felsorolva a szabadságharcos múltjuk miatt rabságra vetetteket. Megrázó erejű cikkeit a Vasárnapi Újság, valamint a Hazánk és a Külföld közölte több sorozatban: Börtönkrónika; Az 1848-49. magyar államfoglyok josefstadti börtöne (1869); A régi napokról; Mártír halottak statisztikája (1871); Magyar foglyok útja 1850-ben Budától Olmützig (1872) stb.
Az alábbiakban részleteket olvashatunk a Börtön-krónika c. írásából, amelyet a Vasárnapi Újság tett közzé 1869-ben.
"A világosi gyásznap befejezte a forradalmi harcot, s megnyitotta a rémuralom korszakát. A szabadságharc hősei és szereplői, ha külföldre menekülniük nem sikerült, elfogattak, börtönbe vettettek, melynek ajtaja, kivált a bosszús szigor első időszakában, csak a vesztőhelyre nyílt, vagy évekig csukva maradt megettük. A haza vértanúit, kik bakó-kéztől estek el, ismeri mindenki, neveiket a kegyelet őrzi minden szívben. A foglyok hosszú sora, bár ítéleteik akkor szintén nyilvánosság elé adattak, ma már többnyire feledve; pedig szintén megérdemlik, hogy mint a hazáért szenvedettek, emlegetve legyenek. E szomorú krónika feljegyzője, Olmütz és Josephstadtban majdnem hét évig szenvedett; börtöntársai neveit most jegyzékben közli e lapok olvasóival; remélve, hogy akad példájának követője, ki a többi börtönökről is közlend hasonló jegyzéket.
Mielőtt azonban börtöntársaim neveire térnék, előzményül még némi tudni valókat kell említenem. A hazafi erény büntetésére cs. kir. Haditörvényszékek voltak felállítva Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, Nagyszebenben, Pesten, mely a fő és központ volt. – Aradon legnagyobbrészt katonák felett mondatott ítélet. Pesten legnagyobb volt a foglyok száma, itt több hadbíróság is működött, az ítéletek is legszigorúbbak voltak, kivált 1849-ben. Bécsben is történtek elitélések, sőt alkalmilag egyes helységekben is, melyekről rejtélyesen lehetett hallani. – Most ezeket is napvilágra kellene hozni. E hadi törvényszékekben idegen auditorok és hadbírák, valószínűleg a legtöbb esetben felülről vett egyenes parancs szerint ítéltek a vádlottak élete, vagyona és szabadsága fölött. A szenvedély és boszszú első rohamában az ítéletek a legszigorúbbak voltak. Sok halált kapott. S aki kegyelmet nyert is, a kegyelem többnyire súlyos börtönbüntetésből állt. Utóbb a halálítéletek abba hagyattak s a börtönbüntetés volt a rendes ítélet, és pedig 1–20 évig tartó, vasban vagy vas nélkül. Rendszeresített börtönök, melyekbe az elitéltek szenvedni hurcoltattak, hazánkban voltak: Munkács, Arad, Leopoldvár, Eszék, Pétervá-rad, Zára, Gradiska; – idegen országokban, jelesül Morvában: Olmütz, a Morva vize partján, erős várral; Csehországban: Theresienstadt az Elba partján, Josephstadt, az Elba és Metau kis folyó öszszefolyásánál, Königgrätz hasonlóan az Elba partján; Tirolban Kufstein, egy sziklatetőn…
Midőn 1850. januárban e cikkíró Olmütz vára Katalin-kapuja melletti börtönébe bezáratott, már akkor néhányan voltak ott, ezután naponként növekedett a szám, hadi és polgári egyének oda szállásoltatása által. Olmütz Morvaország fővárosa mintegy 10–15 ezer lakossal, egyszersmind első rangú várerőd az osztrák birodalomban. A város a vár közepén van, körülvéve a várfalai és bástyái által. Pestről Pozsonyig még 1849-ben nem levén vasút, a foglyok tengelyen szállíttattak Pozsonyig, innen vasúton Olmützbe, hova rendesen éjjel érkezett meg a fogolyszállító vonat. A fogda a Katalin nevű várkapu mellett nyúlt el, mintegy 25–30 ölnyi hosszúságban, legnagyobb szélessége alig 2 öl. A foglyok a vár kazamataiban laktak: a nagyobb szobákban 7–8, a kisebbekben 3–4. Várparancsnok ez időben Böhm nevű volt…"
Hajdú Lajos 1852 májusáig összesen 153 foglyot vett számba, köztük 57 polgári, 81 katonai és 15 idegen nemzetiségű elítéltet. A polgáriak között szerepelt Szontágh Pál későbbi parlamenti alelnök, Zsigmondy Vilmos mérnök, híres kútfúró, Rómer Flóris nagyváradi kanonok, neves régész. A katonai foglyok között találjuk Moga János és Zichy Ferdinánd tábornokokat, Mezei Károly ezredest, több csata jeles hősét, és Máriássy János ezredest, "Arad vívóját", akiket 18 évre ítéltek. A legnevezetesebb idegen fogoly Bakunin, a híres orosz forradalmár volt, "ki a többi foglyoktól külön őriztetett, éjjel-nappal két őr állt szobájában, rajta keresztben két vas. Az osztrák kormány később kiszolgáltatta Oroszországnak, ez pedig a szibériai ólombányákba hurcoltatta, onnan csudálatos módon Kamcsatkán át megszökött és megmenekült".
Hajdú saját magát a polgári foglyok 57. tételeként tüntette fel az alábbiak szerint: "Keszi Hajdú Lajos, felszentelt ref. lelkész, a szentesi ref. gymnasium igazgatója, a tiszavidéki, később szegedi, és alföldi lapoknak rendes levelezője volt, jelenleg kisújszállási gymnasiumi tanár – (e jegyzék közlője.)"
(Folytatjuk)
Labádi Lajos