A munkanélküliség és ingázás megszüntetése

50 éve történt: Kádár János látogatása Szentesen

Kádár János és kísérete a pankotai kukoricatáblában (Balról jobbra: Kádár János, Török László megyei párttitkár, Papp Sándor megyei tanácselnök, Labádi Sándor városi párttitkár, Molnár Sándor igazgató)Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a II. világháború utáni évekre a rendkívüli méretű infláció, és a nagyarányú munkanélküliség volt a jellemző. A munkalehetőség hiánya miatt sokan elköltöztek Szentesről, máshol keresve a boldogulást. Többen a fővárosban és nagyobb településeken próbáltak szerencsét, naponta utazgatva a lakóhely és munkahely között. 1950-től, a megyeszékhely státus elvesztésével tovább romlott a helyzet; Szentes lakóinak száma az 1941-ben összeírt 34 400 főről 1960-ra 31 ezer főre csökkent.

A vészes lakosságfogyás megállításának egyetlen eredményes módja mutatkozott: minél több férfi és női munkahely teremtése. A megvalósítás esélyeit növelte, hogy az állami- és pártvezetés 1959 őszére kidolgozta a gazdasági feladatok új irányelveit, amely magába foglalta a vidék iparosításának szándékát is. Az 1960-tól életbe lépő ipartelepítési politika városunkat kedvezően érintette. Néhány éven belül számos nagyüzem létesült – Ruhagyár, Erőtakarmánygyár, Kontakta Alkatrészgyár –, amelynek következtében megszűnt az ingázás és a tömeges elköltözés; megnőtt a település vonzereje, lakosságmegtartó képessége. Igazolja ezt, hogy a város népessége az 1970. évi népszámláláskor elérte a 32 500 főt.

Az új gazdaságpolitika propagálására és az eredmények megszemlélésére az ország első számú vezetői vidéki körutazásokat tettek, személyes eszmecseréket folytatva a programok végrehajtóival. Ez történt 1961. július 7-én is, amikor Szentesre látogatott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fehér Lajos KB-titkár, gazdasági reformer, továbbá Németh Károly, a KB mezőgazdasági osztályvezetője. Csongrád megye vezetői a megye határán várták a vendégeket, majd Csongrádon keresztül a gépkocsik Szentesre érkeztek.

A látogatás első állomása a Felszabadulás Tsz volt. A vendégeket Labádi Sándor városi párttitkár köszöntötte, majd Almási Imre tsz-elnök és Ternai Sándor agronómus tájékoztatták Kádár Jánost a termelőszövetkezet helyzetéről, és az éppen folyó aratási munkálatokról. "Kádár elvtárs a tűző nap ellen kalapjával védekezik, de megemeli azt, amikor odalép Insperger László kombájnistához és üdvözli. A kombájnista megilletődötten kezdi szavait, de azután nyílt természetességgel felel Kádár elvtársnak. – Eddig 310 holdat arattam le, és 6600 mázsa gabonát csé-peltem… Kádár elvtárs elismerően bólint, amikor tudomást szerez a kombájnista teljesítményéről… Mindenkiben jó benyomást kelt, és az emberek örömmel tapasztalják Kádár elvtárs barátságos, kedves, közvetlen visel-kedését…" – írta a kortárs tudósító.

A városba tartva, programon kívül megálltak az épülő Erőtakarmánygyár előtt, és megszemlélték a már beállított gépeket.

Rövid pihenő után a vendégek az 1949-ben alakult Szentesi Állami Gazdaság pankotai gabonaföldjeire hajtattak. Molnár Sándor igazgató elmondta a vendégeknek, hogy évek óta csak géppel aratnak; a gazdaság szérűin hegyekben tornyosul a mintegy 240 vagonnyi eddig betakarított kitűnő minőségű gabona.

Kádár János és kísérete ezután megtekintette a gabonatáblák mellett zöldellő 160 holdas kukoricatáblát, "… amelyhez hasonló nemigen van messze a környéken". A gazdaság igazgatója elmondta, hogy a 23–24 ezer tőszámú kukorica holdanként 62 mázsa csöves termést ígér. Innen a vendégek betértek a gazdaság épülő szabadszállásos tehenészetét és tejkombinátját a megtekinteni. Érdemes tudni, hogy utóbb a mezőgazdasági nagyüzem Pankotai Állami Gazdaság néven vált elismertté.

Kádár János és kísérete a gazdaság központjában megebédelt, majd folytatták útjukat Fábiánsebestyénre, ahol a Kinizsi Tsz elnöke, Bertus Pál várta őket.

Labádi Lajos