Az evangélikusok régi iskolája

Az elemi népiskolák története Szentesen (X.)

Az evangélikus népiskolaAz első evangélikus családok betelepülése a XVIII. század közepére tehető. Az 1773. évi összeíráskor számuk Szentesen 49 fő, 1783-ban 85 fő. A kezdeti időkben vallásuk gyakorlása korlátozva volt. Az anyaeklézsiák lelkipásztorai nem járhattak ki hozzájuk, s nem vehették igénybe a református lelkészek szolgálatait sem. Keresztelés, temetés, házasságkötés végett a katolikus plébánoshoz kellett fordulniuk, a katolikus templomba kellett járniuk. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete némi könnyebbséget jelentett; ettől kezdve legalább a református templomba mehettek istentiszteletre. Mivel a szentesi evangélikusoknak saját lelkészük még nem volt, érintkezésbe léptek az orosháziak lelkipásztorával, Szimonidesz János esperessel, akit időnkénti istentisztelet-tartásra kértek fel. Ily módon átmenetileg az orosházi egyháznak lettek a filiáléja. A leányegyház első gondnoka Pekárik Pál tímármester volt, aki sokat tett a helyi gyülekezet megerősödéséért. 1810-ben telket vásároltak egy imaház létesítéséhez, amelynek alapjait 1815 nyarán tették le. Az épület 1817-ben került tető alá, de a végleges birtokbavétel csak 1820-ban történhetett meg. Ettől kezdve ebben tartották az istentiszteleteket az első levitájuk (lelkészi teendőket is ellátó tanítójuk), Feyér János vezetésével. Az ő távozása után (1822) Molitorisz Lajos volt nagy-szentmiklósi levitát hívták meg azzal a szándékkal, hogy rendes lelkésszé való felavatása után a gyülekezet anyaegyházzá alakulhasson. Ez 1823-ban meg is történt.

Az evangélikus hívők száma az elkövetkező évtizedekben folyamatosan gyarapodott: 1850-ben 380, 1869-ben 420, 1900-ban 446, 1910-ben 548 fő. 1841-ben az Orosházán működő tudós professzort, Balassa Jánost választották az egyház lelkipásztorává, aki 1878-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig szolgált Szentesen. Alatta épült 1855-ben az evangélikus iskola, amelyben kiváló tanítók oktattak, így: Macskási Sámuel, Saling Géza, Kolpaszky György, Lakatos Emil, Egyed M. Lajos stb. Ugyancsak Balassa idején kezdték meg a gyűjtést templomuk felépítésére, megvalósulása azonban már Petrovics Soma lelkész-esperes idejére esett. (A templom átadására 1905-ben került sor.) Az új lelkész támogatásával 1895-ben megalakult az Evangélikus Nőegylet, amely az egyházi és iskolai élet ápolását, továbbá a szegény sorsú gyermekek jótékony célú támogatását tekintette legfőbb feladatának.

Az osztatlan, egy tantermes iskolát (amely az evangélikus templom hátsó bejáratának közelében, egy azóta beépült zugban állt) 1921-től Huszák József kántortanító vezette. Az öreg épület már régen kibővítésre és alapos felújításra szorult volna, de az egyház anyagi ereje ezt nem tette lehetővé. 1930 nyarán felcsillant a remény a korszerűsítésre. Ugyanis egy regionális rendezvény kapcsán, június közepén Szentesen tartózkodott a "nagy iskolaépítő", Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki kihasználva az alkalmat, meglátogatott néhány elemi iskolát, köztük az Evangélikus Elemi Népiskolát is. Látva annak leromlott állapotát, a miniszter kijelentette: amennyiben a gyülekezet hajlandó bizonyos áldozatokra, a maga részéről 15.000 pengő államsegéllyel hozzájárul, hogy a szentesi evangélikusok méltó és megfelelő iskolaépülethez jussanak.

Utóbb kiderült, korai volt az öröm. Híre érkezett: miszerint a kultuszminiszter megváltoztatta álláspontját, és rendeletileg megvonta az államsegélyt az evangélikus iskolától azon a címen, hogy nincs megfelelő létszámú tanulója. Az egyház állította, hogy az erre vonatkozó adatok tévesek. Tiltakozott az államsegély visszavonása ellen, amely egyet jelentett volna az iskola megszüntetésével, mert a helyi egyház teljesen önerőből képtelen volt iskoláját fenntartani. Az elrendelt vizsgálat során igazolódott, hogy az iskola igenis rendelkezik megfelelő tanulói létszámmal. Ezek után olyan megoldást kerestek, amely az egyház és az állam érdekeinek egyaránt megfelelt: az evangélikus iskolát – a tanítási rend megváltoztatása nélkül – a nemrégen felújított, amúgy túlzsúfolt Hékédi Állami Elemi Népiskolához csatolták, Huszák József igazgató-tanítót pedig átvették állami szolgálatba. Tehát a továbbiakban az állam viseli a fenntartási költségeket, csupán azt kérték az egyháztól, hogy az iskoláját tíz évre díjtalanul engedje át a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak. Az 1931. november elején megtartott egyházközségi közgyűlés elfogadta a fenti megoldást. A jelzett iskola-összevonás a többi felekezeti iskola államosításáig, 1948-ig állt fenn. Az egykori evangélikus népiskola utolsó tanítója Adamkovics Éva volt, aki 1945-ben váltotta fel Huszák Józsefet. Az öreg iskolaépületet az 1950-ben újonnan szervezett Szentesi Kisegítő Iskola foglalta el.

Labádi Lajos