Munkácsyval együtt emlegették

100 éve hunyt el Hegedűs László festőművész

Egy szentesi fiú kitüntetéséről adott hírt a Szentesi Lap 1895 márciusában. "Szentes város szülötteinek egyike, Hegedűs László, méltó feltűnést keltett már a múlt őszi képzőművészeti társulati kiállításon, midőn egy remek festményével 110 forint pályadíjat nyert. Legújabban azonban valóságos büszkeségünkké vált azzal, hogy Bende püspök oltárkép pályázatain mindkét pályadíjat, 3200 forintot az ő pályaművei nyerték meg… E kitüntetéshez mi is szívünkből gratulálunk a még alig 25 éves fiatal festőnek, aki úgy látszik, hogy egész lélekkel törekszik azon, hogy szülővárosának meghálálja azt, hogy őt egykor főgimnáziumában neveltette. Ad multos annos! (Sokáig éljen!)" – szólt a közlemény. Ez utóbbi kívánság sajnos nem teljesült, hisz Hegedűs László mindössze 41 évet élt.

A közleményben szereplő pályázatokat Bende Imre nyit-rai püspök írta ki, és 17 pályázó festőművész közül a díjakat valóban Hegedűs László nyerte el a Szent Imre herceg c. és a Szent család c. képeivel. Valóban Szentesen született, de az nem igaz, hogy gimnáziumunk növendéke volt. Az első komolyabb sikereket az elkövetkező években további szakmai elismerések követték: a Műbarátok 1500 forintos ösztöndíja, párizsi akadémiai díj, Ipolyi Arnold-díj két alkalommal, Fraknói-díj, a Káin és Ábel c. festményéért kapott londoni díszoklevél és a párizsi világkiállításon elért ezüstérem, továbbá az 1905. évi milánói nemzetközi kiállításon nyert aranyérem stb. Országos és nemzetközi elismertségben csak Kosz-ta József veszi fel vele a versenyt a szentesi kötődésű képzőművészek közül. Ennek ellenére méltatlanul keveset tudunk róla, pedig 1932 óta utca viseli nevét, és közel félezer művét, relikviáját őrzi a szentesi Koszta József Múzeum.

Ősei elszegényedett Nógrád vármegyei nemesek voltak. Az apja, Hegedűs Imre, már Szentesen született 1827-ben; uradalmi számtartó volt Derekegyházán. Édesanyja, Szénási Rozália, szintén szentesi lány. A család az 1860-as évek második felében házat vásárolt Szentesen a Nagyvölgyparti utcában (ma Klauzál Gábor utca). László itt született 1870. január 3-án. A sokgyermekes família az 1880-as ével elején átköltözött Hódmezővásárhelyre. A már ekkor javában rajzolgató kamasz 1886-ban részt vett a műkedvelők vásárhelyi kiállításán.

Hegedűs László korán megmutatkozó rajztehetségére bérma-keresztapja, Ber-nátsky Ferenc vásárhelyi plébános figyelt fel, aki maga is festegetett. A fiú rajzait elküldte hajdani iskolatársának, Pállik Béla festőművésznek Tatára, aki 1887-től gróf Esterházy Miklós festőiskolájában működött. A művész rögtön felismerte a rajzokban a tehetséget, ezért magához vette a fiatalembert, és ösztöndíjat kért számára a gróftól. Később magával vitte Münchenbe is, és bejuttatta Hollósy Simon Mesteriskolájába. 1890-ben elvitték katonának. Szerencséjére Bécsbe került, ahol Pállik elintézhette, hogy bejárhasson rajzolni a művészeti akadémiára. Hazatérése után Pesten telepedett le, és 1893/94-ben ismét Pállik Bélánál tanult. Művészi vágyai csakhamar Párizsba vitték, s egy évet eltöltött a Julian Akadémián. 1897-ben visszatért, s éveken át Benczúr Gyula Mesteriskolájának egyik legjobb növendéke. Ezt követően spanyolországi tanulmányútra indult, felkeresve Madridot, Sevillát és Cordovát. 1902-ben részt vett a szolnoki művésztelep megalakításában. 1903-ban meghívták a Képzőművészeti Főiskola akt- és fejrajzolás tanárának (katedráját haláláig megőrizte). A következő évben ösztöndíjjal egy évet Rómában töltött.

Az egyházi témájú festményei mellett (Liliomos Magdolna, Angyali üdvözlet, Krisztus siratása stb.) méltán népszerűek voltak történelmi tárgyú alkotásai. Felkérést kapott az Országház freskóinak tervezésére; ekkor készült a Vérszerződés és az Árpád pajzsra emelése című munkája. Ismertebb történelmi témájú képei még: Budavár bevétele, Mátyás Bécs előtt, Bem Szászvárosnál. Ezek mellett festett életképeket (Enyelgés, Hazafelé), készített grafikai illusztrációkat (díszes Petőfi-kötet), exlibriseket, sőt még karikatúrákat is. Az Osztrák–Magyar Bank pályázata tette a közönség széles rétegei előtt ismertté a nevét, melyen 117 pályázó közül ő nyerte meg a 100 koronás papírpénz tervére kiírt díjat.

Szentesen legjelentősebb munkája az evangélikus templom számára 1905-ben készített oltárképe, mely Jézus és a samariai asszony találkozását ábrázolja. Említést érdemel, hogy 1910-ben ő készítette a New York-i katolikus magyar templom főoltárképét is.

Gyógyíthatatlan betegségben hunyt el Budapesten, 1911. július 7-én. A székesfőváros díszsírhelyet biztosított neki. Hagyatéki tárlatát a Műcsarnok rendezte meg 1912-ben, melynek katalógusa másfélezer tételt tartalmazott. A Szentes és Vidéke c. lap terjedelmes nekrológját a következő mondattal zárta: "Mi itthon Szentesen, akik közül sokan azt sem tudják, hogy ki és mi volt Hegedűs László, hajtsuk meg fejünket ezelőtt a nagy tehetség előtt; ejtsünk könnyeket érte; s azt a házat ahol ez a nagy művész született: jelöljük meg emléktáblával!" A szülőháza már bizonyára nincs meg, de a szülőváros részéről szép gesztus lenne, ha Hegedűs László rendkívül gazdag és csodálatos művészhagyatékából egy reprezentatív album összeállítását és kiadását felkarolná. Városunk hírneve tovább növekedne általa.

Labádi Lajos