Az izraeliták régi iskolája

Az elemi népiskolák története Szentesen (XI.)

Az új iskola a Horváth Mihály utcábanA zsidóság első képviselői a XVIII. század közepén jelentek meg Szentesen, de ők még nem voltak állandó helybeli lakosok. Tartósabban megtelepültekről az 1790 körüli időből tesznek említést a források, de még az 1808/9. évi megyei öszszeírás is csak 11 zsidó személyt regisztrált. Az 1817. évi conscriptio már 17 családot tüntetett fel, összesen 92 személlyel. Erre az időpontra tehető a szentesi hitközség szervezett megalakulása is, mivel ekkor készült első héber nyelvű alapszabályuk (templomrendjük), s ekkor bérelték ki imaház céljára Sarkadi Sámuel asztalos házát az ún. Vásárállás szélén. Az izraelita népesség gyarapodását jelzi, hogy 1848-ban már 92 családfőt írtak össze, családtagokkal együtt 509 fővel. A régi, omladozó imaház szűknek bizonyult, ezért 1854 nyarán elvi határozatot hoztak egy új templom építésére. Az izraelita vallás egyenjogúsításáról szóló 1867: XVII. tc. megjelenése után a templomépítés ügye felgyorsult. 1869-ben megkezdték az új templom építését, amelynek terveit Knábe Ignác budai építőmester készítette. Az 1871 őszi nagyünnepi istentiszteletet már az új templomban tartották. (A szentesi zsidó népesség száma ekkor már elérte a 919 főt.)

Schlésinger Vilmos első elöljáró indítványára 1841-ben alapították meg a Szentesi Izraelita Elemi Népiskolát, amelynek céljára megvásárolták Absalom köteles mester házát a mai Kossuth utca 13. szám alatt. Ezt megelőzőleg is volt iskolája a zsidóknak, de ez inkább a héber és vallási ismeretekre tanította a gyermekeket. Az első iskolaigazgatók egyike volt Piltz Sámuel, akit 1846-ban rabbivá választottak. 1848/49-től három új tanító oktatott: Hőnigsfeld Lipót, Winter Salamon és Böhm Móricz. A Kossuth utcán 1859-ben felépült új iskola már úgynevezett héber – német – magyar iskola volt, melyben egyformán tanították mind a három nyelvet, párhuzamosan a világi tudományokkal. A szentesi izraelita tanítók névsorából külön ki kell emelni Felsenburg Adolfot, aki kiváló egyéniségével és 40 évi működésével külön korszakot alkotott. Nagy érdemeket szereztek az iskola felvirágoztatásában: Zuckermann Bernát, Sugár Ármin, Dobozi Jenő, Deutsch Miksa, Fodor Dávid, Bíró Sámuel, Földes Samu, Soltész Adolf.

1878 végén az egyházi elöljáróság elsősorban anyagi megfontolásból úgy döntött, hogy átadja iskoláját a városnak, ezáltal szabadulva az iskola fenntartásának költségeitől. A hitközség tagjai felháborodással fogadták a hírt, s ellenezték az önálló felekezeti iskola feladását. A városi hatóságok pedig csodálkoztak, hisz az izraelita iskola a legszervezettebb volt, s igen jó hírnek örvendett. A tárgyalások során kiderült, hogy az egyháztanács rosszul értelmezte az idevágó törvényt, tehát továbbra is fenn kellett tartania iskoláját. Az érintett időszakban egyébként 140 tanköteles növendéke volt, akikkel négy tanító foglalkozott.

A Kossuth utcai iskolaépület egyre romosabb állapotba került, ezért a hitközség vezetősége 1890-ben elhatározta egy modern, díszes, új iskola építését, amely csakhamar elkészült a Horváth Mihály utca elején (a mai garzonházzal szemben).

Az 1928-ban megjelent Szentes monográfiába dr. Vajda Antal ügyvéd, lapszerkesztő írta meg az izraelita hitközség történetét. Ebben így írt egykori iskolájáról: „Az iskola a több mint százéves zsidó hitközség főbüszkesége. Olyan kiváló tanerők működtek itt, hogy ismertté és becsültté tették a szentesi zsidó iskolát, ahol idegen hitfelekezetű tanulók is kaptak kitűnő kiképzést s lettek éppen a szentesi zsidó iskolában szerzett elemi és alapismeretek után országos nevű, kiváló polgárai az országnak” Különösen a német nyelvismeret elsajátítása miatt számos polgári család az izraelita népiskolába íratta be gyermekét, függetlenül a felekezeti hovatartozástól. Az iskolában alapszabály volt a vallási tolerancia, amely példaértékkel bírt a városban.

A gyermeklétszám csökkenését jelezte, hogy az 1920-as évek második felében már csak egy tanítója volt az iskolának: Vajda Dávid. A II. világháború idején szünetelt a működése. Később az iskola épületét orvosi rendelőként használták. Valamikor az 1970-es években életveszélyessége miatt elbontották.

Labádi Lajos