A külterületi iskolai hálózat kialakulása

Az elemi népiskolák története Szentesen (XIV.)

Zalotai népiskola (1908)A tanyai iskolai hálózat bővítése a dualizmus időszakában tovább folytatódott: 1883-ban a derekegyház-oldali, 1885-ben a tőkei, 1891-ben az eperjes-széli határrészben, 1905-ben pedig a berki szőlőkben nyílt iskola. A kistőkei lakosok régóta kérték, hogy a város az ún. "Zalota" környékén is állítson föl tanyai iskolát. Azért tartották szükségesnek, mert e tájékon nincs iskola, s évenként 100 gyerek marad iskolázás nélkül. A kérelem meghallgatásra talált: a zalotai iskola 1906 szeptemberében megnyitotta kapuit. Első tanítója Lakos József lett, aki 20 pályázó közül nyerte el az állást. Az iskolák száma tehát egyre szaporodott, de még mindig nagy volt a be nem iratkozott tanköteles növendékek száma.

A tanyai iskolák fenntartása jelentősen megterhelte a város költségvetését, ezért 1907 tavaszán kérelemmel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy vegye át az állam a külterületi iskolák működtetését. Az ügyet támogatta dr. Kelemen Béla főispán és dr. Molnár Jenő országgyűlési képviselő is. Az illetékesek nem zárkóztak el a kérés teljesítésétől, és már június elején megérkeztek a fővárosból az államosítást előkészítő iratok. A téma komolyságára tekintettel dr. Mátéffy Ferenc polgármester július 22-re rendkívüli közgyűlést hívott össze. Ennek előkészítésére Bugyi Antal főjegyző részletes jelentést készített a tanyai iskolákról, ill. a továbbra is fennálló beiskolázási nehézségekről. Ebből kitűnik, hogy 1907-ben a külterületen összesen 2207 tanköteles gyermek volt. Ezek közül beiratkozott 1034, tehát közel 1200 gyermek egyáltalában nem részesült iskoláztatásban. Ez a szám a valóságban még több lehetett, mert a beiratkozottak közül is sokan lemaradoztak. Ezt jelzi, hogy 1907-ben a 9 tanyai iskolában ténylegesen mindössze 660 iskolaköteles gyermek járt, vagyis a legjobb esetben is legalább 1400 tanuló maradt iskolázatlan. Az állam ereje talán változtathat ezen a helyzeten, vélte a főjegyző.

Bugyi Antal előkészítő anyagából kiderül, hogy az állammal megkötendő szerződés értelmében a város köteles lesz ugyan 8 új iskolát építeni, és az iskolák fenntartásához évi 6810 koronát fizetni, de ez még mindig kevesebb költséget jelent, mintha teljesen önerőből kellene az összes iskolát fenntartani. A rendkívüli közgyűlés elnapolta a döntést; egy bizottságot állított fel a szerződés-tervezet tanulmányozására. Az államosítás ügye átnyúlt a következő év elejére, de az időveszteség megérte, mert a város további engedményeket kapott az építendő új iskolák anyagi fedezetére nézve. Az államosítási szerződést a képviselő-testület 1908. február elején névszerinti szavazással elfogadta. Utasították a tanácsot, hogy intézkedjen az új iskolák helyének mielőbbi kijelöléséről. Egyhangú szavazással kimondták, hogy a tanyai iskoláknál alkalmazandó 16 tanító közül 8 református, 8 római katolikus vallású legyen.

Az építendő új iskolák helyét 1908. február végén kijelölték. Az érintett határrészek a következők voltak: Mucsihát, Veresegyház, Vekerhát, Kistőke, Hékéd és Külsődónát. Új iskola épült Zalotán és a Berekben is.

Csak két-három év telt el a tanyai iskolák államosítása óta, de máris kitűnt, hogy nem volt túl jó ötlet. Erre utal az Alföldi Ellenzék 1912 novemberében közzétett cikke, amelynek címe: Fagyoskodó iskolás gyerekek – Sztrájkra készülnek a szülők: "Államosították a szentesi külterületi iskolákat, de nem sok köszönet van benne. A város megépítette az iskolaépületeket, de az állam nem gondoskodik azok tisztességes fenntartásáról, és egyébként is, az iskolák legszükségesebb kiadásaira vagy egyáltalában nem ad pénzt, vagy a legszűkmarkúbban gondoskodik azok-ról…" – kezdődik a közlemény. Megtudjuk, hogy legújabban a veresegyházi és mucsiháti szülők fordultak panasszal a sajtóhoz, akik elmondták, hogy az állam a legszigorúbban megköveteli a gyermekek iskolába járását, gyakran bírsággal sújtva a szülőket iskolamulasztás címén, "de arról nem történik gondoskodás, hogy ha a gyermekek ebben a hideg, szeles időben több kilométer távolságból befáradnak az iskolába, hát legalább az egészségét ne veszélyeztessék a kisiskolásoknak. A veresegyházi és mucsiháti állami iskolákban nem fűtenek, és a gyermekek annyira fáznak, hogy nem képesek a kezükben tartani a palaveszszőt." Elmondták még, hogy az iskolák kútjának vize ivásra nem alkalmas, ezért ha egészséges vizet akarnak inni a tanulók, akkor "napról-napra magukkal cipelnek 6–7 éves gyermekek kilométer távolságra hazulról ivóvizet a magyar közoktatásügy nagyobb dicsőségére". Levelük végén a szülők kijelentették, hogyha az iskolákat tisztességesen nem fűtik és ivóvízről nem gondoskodnak, akkor nem engedik a gyermekeket iskolába járni. "Végre is bírság terhe alatt betegséget szerezni gyermekei számára még sincs kedve egyik szülőnek sem." Bíznak benne, hogy a tanfelügyelő mielőbb orvosolja a jogos panaszokat.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos