Legrégebbi műemlék templomunk

225 éve épült a szentesi görögkeleti templom

Szentes belvárosa az 1890-es évek végén, a torony nélküli kistemplommalA XVII. század végén és a XVIII. század első felében a háborús viszonyok miatt számos Macedóniában élő görög kereskedő család Magyarországra menekült, közülük többen Szentesen telepedtek le. A hagyomány szerint az ide érkezettek többsége Kozsán városából és annak környékéről menekültek. Csekély létszámuknál fogva – 1773-ban mindöszsze 16 fő – a közigazgatási hatóságok kezdetben nem vettek róluk tudomást. Hazájukból hozott ortodox vallásukat titokban, magánházaknál gyakorolták, amely azonban tilos volt, s emiatt többször büntetésben részesültek. Számuk folyamatosan növekedett: 1783-ban már 114 görögkeleti vallású személyt írtak össze Szentesen.

Az idő múlásával egyre nehezebben viselték, hogy nem volt megfelelő helyük, ahol hitük szertartása szerint imádják istenüket. Előbb egy házat béreltek, s ebben tartották a miséket, Nagylakról és Csanádról hozatott lelkészek vezetésével. II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendelete a görögkeletieknek is biztosította a szabad vallásgyakorlást, megfelelő anyagi feltételek esetén megengedve a templomépítést és paptartást. A szentesi módosabb görög családok élve a lehetőséggel, 1784-ben megalakították önálló egyházközségüket. Az egyházalapítók a következők voltak: Hadzsy Konstantin és János, Kálló Tódor, Haris János, Gyuricza János és testvérei, Vaits Haris, Papp Mihály és Konstantin, Krisantopol Demeter, Haris Emánuel, Kálló György és Konstantin, Csambali Mihály, Papp Demeter, Poza János, Ziszi Vangyel, Hadzsy Demeter, Kiriák György, Szerháti Tódor.

Ezt követően Bécsbe küldték akkori tanítójukat – Krisantopol Demetert – azzal a kéréssel, hogy engedtetnék meg nekik saját költségükön templomot emeltetni. Kérelmük meghallgatásra talált, amennyiben az uralkodó leiratban utasította a vármegyét, hogy jelöljön ki alkalmas helyet a szentesi görögkeletiek templomának.

Az előírásokhoz igazodva, a torony nélküli, kisméretű templom 1786-ban elkészült. "Miután a templom felépült és minden szükségesekkel elláttatott, az Arad-kerületi görögkeleti püspökhöz, Avakumovics Pálhoz fordultak, aki Szentesre el is jött s a templomot 1786. deczember 8-án rendeltetésére felszentelte. Az egyház alapítói ezután alapítványokat tettek a lelkész, kántor-tanító és egyházfi fizetésére... A lelkészek sorát 1786-ban Nikolics Mihály nyitotta meg" – írta a Szentesi Lap 1886-ban, a templom 100 éves évfordulóján.

A Szent Miklós tiszteletére felszentelt késő barokk templom alaprajza téglalap, bazilikás, apsziszáródású, egyhajós szerkezettel. A szakrális előírások szerint a belseje három részre tagolódik: előcsarnokra, templomhajóra és oltárra. Az előcsarnokban finom kivitelű márvány keresztelőmedence áll. A templomhajó oltár előtti részén látható az ún. solea (magasított alapzat), s azon jobbról és balról az énekesek könyvtartó pulpitusai, előtte pedig az ikontartó állványok. A déli oldalon helyezkedik el a püspöki trónus. Az oltárt a hajótól elválasztó ikonosztáz héttengelyes, háromszintes, favázrendszerű, copfstílusú építmény, 39 festett táblával.

A torony nélküli épület az 1900-as évek elején előbb egy tetőből kinövő favázas harangtoronnyal egészült ki; a mai 22 méteres kőtorony 1927-ben épült hozzá, Piti János szentesi kőműves- és ácsmester tervei alapján. Ugyanekkor a tetőzetet zsindelyről palára cserélték és az egész épületet bepucolták. A templom déli homlokzatának falfülkéjében Szent Miklóst ábrázoló freskó látható. Alatta falba épített márványtáblán örökítették meg az egyházalapítók nevét. A tábla mellé állított barokk márvány kereszt a műemlék templom művészi értékét gazdagítja. 1982/83 folyamán állagmegóvást, teljes külső helyreállítást hajtottak végre az épületen.

Labádi Lajos