|
2500 km a küllőkben és a lábakban Megérkeztek a St. Jupát SE kerékpárosai
2005. augusztus 22. - 16 óra 46 perc és mondhatni hajszál pontosan megérkeztek Duna parti útjukról a St. Jupát SE kerékpárosai. (Dandé Dániel 14, Füsti M. Gergely 15, Olasz Balázs 15, Papp Dániel 16, Valkai Zsolt 39, Vincze Mihály 20).
A túráról röviden: 2005. július 30-án szombaton indultak vonattal a 2005. évi a Duna völgyét érintő túrájukra a fiúk. Budapesttől kezdve kezdtek el tekerni, és így egy napot spóroltak meg, és ezáltal több idő maradt a Duna völgyében való tekergésre. A Nyugati pályaudvartól szálltak nyeregbe a srácok és a Duna-parton valamint az ott kiépített kerékpárúton tekertek Ausztrián át Németországig Dunauvört városáig, itt délnek fordultak Dachau és München érintése után át a bajor Alpokon, ahol fölmentek 2500 méteres magasságba, majd Ausztria déli részén a Wörti tó partján tekertek haza Szentesre.
Ha a fenti képeket megnézzük, akkor érdekes dologra lehetünk figyelmesek, mert induláskor még heten vágtak neki a túrának, csakhogy akárhogy is számoltunk hatan gurultak be a Dózsa házhoz. Mint kiderült Dömsödi Gábort nem hagyták el, hanem neki egy nappal hamarabb haza kellett jönnie, mert a hamarosan vizsgázik és készülnie kellett rá, így ő Siófoknál búcsúzott el a társaságtól és indult haza egyenesen Szentesre.
Valkai Zsolt rövid túraösszefoglalóját ITT hallgathatják meg!
A fiataloknak nagy élmény volt az elmúlt több mint húsz nap és arról kérdeztük őket, hogy kinek melyik szakasz ill. melyik látványosság volt az ami felejthetetlen élményt jelentett.
Dandé Dániel: Nem fogom elfelejteni a Lavamünd-i mászást,
Vincze Mihály: Nekem is a Lavamünd-i mászás marad meg, mert 9 km alatt 1000 métert kellett felfelé menni.
Olasz Balázs: Nekem a Franz Josef Höle (Ferenc József kilátó) és az onnan látható látvány maradt meg a legjobban. Ez a hely 2300 méterrel a tengerszint felett található és leírhatatlan az a kép amit onnan lehet látni.
Füsti M. Gergely: Nekem is a Ferenc József kilátó tetszett a legjobban, ahova küzdelmes volt feljutni, de a látvány megérte a küzdelmet.
Papp Dániel: Számomra a Mauthauseni Koncentrációs tábor (Ehemaligers Konzentrationslager) volt az a hely, amit sohasem fogok elfelejteni. A nácik három lágert nyitottak itt, 1938-ban, 1941-ben, majd 1943-ban, s legalább 20 000 embert öltek meg.
Amikor a Dózsa házhoz befutottak a fiúk az ott várakozó családtagok és barátok tapssal köszöntötték őket, és az anyukák szeme nem maradt szárazon.
- Igazi erőpróba volt a túra, de most meddig lesz pihenő? - kérdeztük Valkai Zsolt túravezetőt. - Aki a túrán részt vett, azoknak szeptember közepéig kötelező pihenő lesz, és utána elkezdjük a jövőévi túránkra való felkészülést. - A tervről lehet-e már tudni valamit? - Még nincs terv, de az biztos, hogy három hét lesz a tára időtartama és megyünk!
Figyelem! A túra teljes anyagát hamarosan feldolgozzák a résztvevők és akkor egy előadás keretében meghallgathatjuk azt. Ennek időpontjáról értesíteni fogunk minden Olvasónkat!
SMS üzenetek és
további információk a
Szentes, 2005. 08. 23.
|