Az országos Mesevetélkedő anyaga 2006-ban kötet formájában is megjelent. Itt olvasható az alábbi mese, melynek szerzői: az iskola Szupercsapatának tagjai: Berényi Miklós, Dobos László, Öze András, Traj Péter, az iskola 4. b osztályos tanulói. (Felkészítő tanító néni: Hering Ferencné Manyika néni.)

Mátyás király álruhában Békességfalván

Történt egyszer, hogy az Alföld kicsiny községében, Békességfalván elterjedt az a hír hogy lebontják a híres nevezetes Szupercsapat: Berényi Miklós, Dobos László, Őze András, Traj Péter által tervezett és építtetett Jótevő-házat, ami a szegény emberek menedéke.
A Jótevő-házat a Szupercsapat éppen ma 3 éve 3 hónapja és 3 napja hozta létre azért, mert Békességfalva leggazdagabb polgára, Miszter Mani - aki Szupermen babák gyártásával foglalkozott - úgy döntött, hogy ezután robotok fognak dolgozni a gyárában, hogy ne kelljen az embereknek fizetést adni. Mindenkit elbocsátott, és így mindenki munkanélküli lett a faluban. De a Jótevő-házban ételt, italt, szállást és munkát kaptak a Szupercsapattól.
Egy borús reggelen Miszter Mani mérhetetlen pénzéhsége miatt elhatározta, hogy a Jótevő-házat lebontatja és helyén Szupermarketet fog építeni. A kis község lakói tiltakoztak a tervezett Szupermarket ellen, de Miszter Mani szuper gazdag volt, és így a szuperhatalma ellen nem tudtak tenni semmit sem. Már a bontás napját is kitűzték. A Jótevő-ház lakói nagyon szomorúak voltak, és készen álltak, hogy puszta kézzel védjék meg otthonukat a munkagépektől. Az emberek törték a fejüket, hogy mitévők legyenek. Elkeseredésükben Mátyás királyhoz fordultak segítségért. E-mailben üzenetet küldtek neki és sürgős segítséget kértek tőle. Mátyás király a Jótevő-ház levelét olvasva mélységesen felháborodott és eldöntötte, hogy igaz¬ságot tesz, megleckézteti a Szupermengyárost. Tanácsadóit meghallgatva állruhát öltött és szegény emberként érkezett meg Békességfalvára. Felkereste Miszter Manit a gyárában, és munkát kért tőle:
-   Kedves Miszter Mani!  Messzi földről érkeztem Békességfalvára, munkát szeretnék kérni Öntől, mert már egy petákom sincs, nincs hol aludnom, nem tudok venni ennivalót sem.
Miszter Mani durván elutasította:
-   Mit képzel maga? Nem vagyok én jótékonysági intézmény! Takarodjon a gyáramból rühes paraszt!
Mátyás ezután bekopogtatott a Jótevő-házba, ahol ekképpen kért élelmet és munkát a Szupercsapattól:
-  Kedves Szupercsapat! Messzi földről érkeztem Békességfalvára, munkát szeretnék kérni Önöktől, mert már egy petákom sincs. Nincs hol aludnom, nem tudok ennivalót venni sem.
A Szupercsapat kedvesen fogadta a szegény vándort:
-  Kedves vándor! A Jótevő-ház mindenki előtt nyitva áll. Gyere közénk, szívesen segítünk! Egyél, igyál, pihenj le, hiszen a hosszú úton biztosan elfáradtál! Majd holnap keresünk neked munkát is.
Az álruhában érkezett király ezután azt mondta:
-   Köszönöm a hozzám való jóságotokat! Már sok jót hallottam a Jótevő-házról, és úgy látom, hogy a hírnökeim nem tévedtek, itt valóban mindenkit szívesen látnak, még Mátyás királyt is!
Ekkor Mátyás hirtelen ledobta álruháját. A ház lakói nagyon megörültek a királynak, amikor felismerték. Mátyás a ház lakóival munkához fogott, kidolgozott egy tervet Miszter Mani megbuktatására.
A király dolga végeztével visszament Budára, ahol átöltözött és ismét álruhában, de most már adóellenőrként, királyi helikopterrel érkezett meg Békességfalvára. Felkereste Miszter Manit a Szupermengyárban, és elkérte a gyár iratait. Ekkor Mani már érezte, hogy nagy bajban van. Az ellenőrzés során ugyanis kiderült, hogy Miszter Mani nem fizette be az adókat, ezért Mátyás, adóellenőrként bezáratta a Szupermengyárat. Miszter Mani tönkrement, elárverezték a házát. Nem volt mit tennie, elment hát a Jótevő-házba szállást kérni:
-   Kedves Szupercsapat! Kérlek, bocsássatok meg nekem bűneimért, engedjétek meg, hogy itt lakjak, mert mindenemet elvitte az adóhivatal.  A Szupercsapat így fogadta:
-   Kedves Miszter Mani! A Jótevő-ház mindenki előtt nyitva áll. Gyere közénk, szívesen segítünk, de csak akkor, ha te is dolgozol, hiszen itt senki sem tétlenkedik. Mihez értesz? - kérdezték.
Erre Mani bánatosan válaszolta:
-   Semmihez! Még soha nem kellett dolgoznom.
Ekkor Mátyás király - most már igazi ruhájában - lépett Miszter Mani elé. Mani ekkor nagyon meglepődött.
-  Emlékszik-e kend arra, hogy néhány napja itt járt egy szegény koldus, akit ön rühes parasztnak nevezett és munkát kért magától? — kérdezte Mátyás.
-  Igen emlékszem. - válaszolta Mani.
-   Hát tudja meg kend én voltam az a koldus, és én voltam az az adóellenőr is, aki bezáratta a Szupermengyárat.
Mani ezután térden állva, könyörögve kérte Mátyás királyt, hogy könyörüljön meg rajta, és fogadják be a Jótevő-házba, hogy ne a budai aluljárókban kelljen koldulnia és hajléktalanként élnie. Mátyás király megbocsátott Miszter Maninak, megengedte, hogy a Jótevő-ház lakója legyen, de büntetésül szét kellett szerelnie a robotokat a Szupermengyárban. Mátyás Békességfalva lakóinak ajándékozta a Szupermengyárat. A robotokat az ócskavas telepre vitték és ismét lett minden embernek munkája. Mindenki visszaköltözhetett a saját házába. A Jótevőházban csak Miszter Mani lakott, és éjjel nappal dolgozott. A robotokból játékautókat, játékrobotokat készített, és azokat a Jótevő-háznak ajándékozta. A Szupercsapat az ország minden részébe küldött a Mani által készített játékokból a szegény gyerekeknek. Mátyás király a következő királyi gyűlésen tanulságul kidoboltatta, hogy így jár az, aki a szegény emberek kárán akar meggazdagodni.

Az alábbi versek a GYEREKEKTÕL MINDENKINEK c. kötetben jelentek meg, mely A TANÍTÓK A GYERMEKEKÉRT EGYESÜLET kiadványa volt 1993-ban.

HAJDÚ NIKOLETT: AZ ÕSZ

Az õsz tündér búcsúzkodik,
mert a tél már közeledik,
lehull minden falevél,
fúj a hideg õszi szél.

Siet is már Õsz tündérke,
hull a könnye a levélre,
s mire leesik a hó,
itt van már a Télapó.

HORVÁTH ANIKÓ: A HÓEMBER

Esik a hó, fúj a szél,
Minden csupa hófehér.
- Anyu, kérlek, engedj ki!
Szeretnék hógolyózni.

Csizmát fel és kabátot,
az udvarra szaladok.
- Gyere hamar, építsünk,
Nagy hóembert készítsünk!

Te csináld meg a fejét,
Szénbõl rakd a két szemét!
Fazekat a fejére!
El is készült estére.

KESERÛ JÚLIA: KARÁCSONY

Karácsony van, vígan ünnepeljünk,
boldogsággal teljen meg a szívünk!
Ne gondoljunk rosszra, sem haragra,
csak a boldog, szent karácsony napra.

Szólaltassuk meg a hárfa húrját,
együtt énekeljünk halleluját!
legfontosabb a szeretet nékünk,
ezért születtünk meg, s ezért élünk. 

BÁLINT ÉVA: A CSALÁD

Ági, Évi örül már,
újra együtt a család.
Apa olvas, anya fõz,
a két gyerek kergetõz.

Vacsi után csendes minden,
tévé elõtt ülünk szépen.
Én lefekszem gondolkodok,
verset írni még nem tudok.

KISS ANNA: KARÁCSONY

Karácsony van, hull a hó,
Elment már a Télapó,
A szobában áll a fa,
Ajándék van alatta.

Már mindenki örül, táncol,
A sok gyerek szíve lángol,
Kis ajándék, nagy ajándék,
A szívekben boldogság ég.

Az alábbi versek az ABN AMRO Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosító Rt. általános iskolás tanulók számára 1997-ben elsõ ízben kiírt "A Nagyi és én" címû pályázatának legszebb 200 verse címû kötetben jelentek meg. Ezekkel a versekkel országos I. helyezést értünk el, így iskolánk elnyerte a pályázat fõdíját: 300 000,-Ft-ot.

A VERSEK CÍME: A NAGYI ÉS ÉN

Nagyi az a kedves lény,
Ki mindig lelket ölt belém,
Holdvilágos éjszakákon
Mesél nekem. A barátom.

 /Dosztál Diána/

Ha beteg vagyok ápol.
Mikor gyógyszer kell,
Õ azonnal vesz nekem,
De nála jobb orvosság nincs.

 /Kis-Rácz Ádám/

A nagyim már csak négy-öt órát alszik
és keveset dolgozik.
Hamar elfárad,
A lábai fájnak.

/Bodrits Nóra/

Boldogan csillog a két szeme
ha rám néz, mosolyog az arca.
Pedig ereje fogytán, és
mégis bírja, mert nagyon akarja.

 /Dékány Marianna/

A nagyi és én mi két gyerek
szeretem õt, mint a szél a felleget.
Szeretjük egymást, a nagyi és én
együtt lessük, mi van a fazék rejtekén.

/Kiss Péter/

Mosolygós száj, kedves szemek,
Hófehér haj, ráncos kezek.
Õ volt az én nagymamám, de nem emlékszem pontosan
Elment tõlünk idõ elõtt, de emléke velünk van.

 /Kiss Anna/

Az én mamám õsz hajú,
Mosolygós, kedves szavú.
Mindig ad, de sose kér.
Szeretem, ameddig él.

 /Rónyai Ildikó/

Az én nagymamámnak olyan öreg a lába,
hogy ezért együtt megyünk el az áruházba.
Amikor az áruért nyúl, látom, hogy reszket a keze,
és emiatt én veszem le helyette.

 /Németh Roland/

A nagyival mindig jóban vagyok,
mert õ jószívû és nagyon aranyos.
Nyáron sokat vagyunk nála,
néha lemegyünk a Tiszára.

 /Takács Ádám/

"Nagyi kedves és jó,
Unokája is jó tanuló
Nagymami jószívű,
Én pedig jókedvű."

/Török Csilla/

Oldal elejére