1996 óta foglalkozom Lakos kapitány ügyével. A vele történtek sok ember igazságérzetét felkeltették. Téma lett, halálának körülményeivel újságok foglalkoztak. A másik dolog, ami velem kapcsolatos: régóta végzek karitatív munkát a városban. Ezek a dolgok a Szent György Lovagrend érdeklődését is felkeltették. 1996 végén kerestek meg az ajánlattal, hogy a soraikba vennének. Örömmel elfogadtam, nagy megtiszteltetésnek éreztem. Sokat olvastam a lovagkorról, a lovagokról, haditornász is voltam. Így '97 áprilisában a Szent István Bazilikában lovaggá ütöttek. Utólag azt is megtudtam, a dicsősség még több munkával jár. Még több adományozással, karitatív munkával és egyebekkel. Építettem egy teret, saját költségemen rá egy emlékművet. Ond vezér emlékművével a téren az ott megtalált lovas íjásznak állítottam emléket. Azt követően - már lovag voltam akkor - a Szentes-csongrádi vashídnál emléktáblát állítottam a '44. október 8-ai harcok hőseinek, elesettjeinek. Annak az ezredesnek, aki öszszeszedte a csellengő katonákat, és fölszabadította a hidat, hogy a szentesi huszárok kimenekülhessenek a gyűrűből. Úgy látszik, hogy ki is menekültek, mert valahol Németországban estek amerikai hadifogságba. Az ezredes is ott esett el, kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. Közben a Lakos-emlékek kapcsán megismerkedtem Csete György Kossuth-díjas építésszel. Egy jeles március 7-én, az ünnepélyes megemlékezésen elmondta, szívesen tervezne egy emlékhelyet a kapitány tiszteletére. El is készítette a tervet, egy 12 méter magas tornyot, imába kulcsolódó kéz van a tetején. Itt, helyben nem fogadták el. Meg kellett változtatni a torony nevét, mára a háborúk és mindenkori áldozataik emlékére épülő Szent György kápolna lett belőle. Két évig tartott az engedélyezési procedúra, míg végül a megye áldását adta rá. Ahhoz, hogy megépülhessen, közhasznú alapítványt hoztam létre, várjuk az adományokat. A Lovagrend kötelez a karitatív munkára. Minden évben karácsonyi ünnepséget rendezek az átmeneti családotthonban, fenyőfát állítok, műsort szervezek, megajándékozom a gyerekeket. Húsvétkor mindez megismétlődik, természetesen más-más ajándékokkal, augusztus 20-án pedig kenyeret viszek nekik. Karácsonykor pár csomaggal kimegyek a buszpályaudvarra is, a hajléktalanok már ismernek, mind többen jönnek öszsze, ők is megkapják a fonott kalácsukat, és a liter borukat. Ezt mind a saját nyugdíjamból készítem össze, nem mástól kéregetek rá, úgy adom át. Hét éve, hogy a lovagrend tagja vagyok. Hét esztendő munkája után október 22-én megkaptam a lovagkereszt tiszti fokozatát hadiszalagon. A második legmagasabb kitüntetést ebben a formában. A lovagrend helytartó helyettese vagyok, a régió emeritus priorja. Rendünk újraindításának 15 éves évfordulójára Visegrádon kopjafát állítottunk. Márciusban hozzáfogok egy kopjafa faragásához, amit baráti segítséggel annak a hadnagynak a tiszteletére állítok föl, aki a Kurca hídon esett el 1944-ben, egymaga állt szembe a szovjet tankkal. Az október 8-ai évfordulón szeretném elhelyezni. A korabeli lovagok a király testőrei, amellett a szegények, elesettek, nők védelmezői voltak. Mára valamelyest megváltozott az egész: feladatunk a haza védelme, a szegények gyámolítása, a nők tisztelete. Ez ugyanúgy benne van a lovagi eskünkben. A király lenne a nagymesterünk, de mivel Magyarországnak nincs királya, így megkeresték Károly Róbert leszármazottját, a Spanyolországban élő fiatalembert választottuk tiszteletbeli nagymesterré. Árpád vére folyik az ereiben, mint tudjuk, Károly Róbert az Árpádházból választott feleséget. Szentesen nem volt a lovagrendnek hagyománya. Mi villantottuk fel az erényeit. Jelenleg négyen tartozunk a rendhez. A lovagavatás és eskütétel áprilisban van, Szent György napkor Visegrádon, a királyi palota lovagtermében, ahol 1326-ban megalakult a lovagrend. Elmondta: lovag Imre Károly Lejegyezte: Lovas József

<<< Vissza