A Petőfi Cukrászdában havonta egy hétfő este a Közéleti Kávéház miatt telik meg, egy-egy, városszerte közismert meghívott személy kedvéért. Legutóbb, júniusi vendégként, az előző, Farkas Bálint kérésére dr. Papp Zoltán sebész főorvoson volt a sor, hogy anekdotázva meséljen életútjáról, munkájáról, s azokról a dolgokról, melyek leginkább foglalkoztatják őt. Dr. Dobos András, a Közéleti kávéház kitalálója egy újabb orvost konferálhatott fel a beszélgetéssorozatban. A sebészorvos bizonyította már szakmai körökben, hogy remek előadó, most is élvezettel beszélt, s azonnal kiderült róla: nagy focirajongó. Meg is köszönte gyorsan férfitársainak Papp doktor, hogy ezt a programot választották a vébé soros meccse helyett. Megjegyezte, otthon azt gyakoroltatja családtagjaival, hogy a másodperc hanyadrésze alatt tudnak elhaladni a tévé előtt, s hogy ne akkor kérdezzenek, amikor a brazilok gólt lőnek, valamit ne rúgják fel a sört a földön. Életútjáról elmesélte a főorvos, hogy Békéscsabán született, elkerült Meggyesegyházára, majd a gimnáziumi évekre vissza szülőhelyére. Az évnyitóról azonban majdnem elkésett, mert Csehszlovákiából igyekezett volna vissza, de 1968-at írtak akkor, s a határok lezárása miatt félő volt, hogy nem ér oda időben. A gimnáziumban aztán folytatódtak a megpróbáltatások, tévedésből másik osztályba, 40 lány közé került, nem tudták ugyanis a keresztnevét, mesélte el Papp doktor, derültséget kiváltva a hallgatóságból. Szentesen állt először munkába, azóta érzi magát tősgyökeres szentesinek. Bevallása szerint, megragadta a szentesi kórház szellemisége. Itt megtanulta, mit is jelent a tekintély. Azt lehet erőszakosan kivívni, de úgy is, ahogy Bugyi professzor csinálta. A legendás orvosról hosszasan mesélt, elsőként azt említve, egy évfolyamtársával a kórházi étteremben mit sem sejtve éppen a professzor asztalához akartak leülni, a pincér figyelmeztette is őket, de Bugyi professzor megengedte nekik, hogy leüljenek, s kellemesen el is beszélgetett a medikákkal. Papp doktor elmesélte, gyereke elintézte, hogy ne kapjanak lakást, mert azt találta mondani, óriási kertjük van, három kertésszel. Igaza is volt, hiszen az orvosszállón laktak. Úgy tapasztalta egyébként, a "gyüttmentségnek" komoly emberformáló ereje van. Nagyon szereti az orvostörténelmet. Úgy gondolja, a jelenkori orvosok felelőssége, hogy a fiatalok megismerjék a régmúlt kiemelkedő orvosait. A közéletiség pótcselekvés, gyakran éri ez a vád az orvosokat. Szerinte nem baj, ha mással is foglalkoznak a gyógyítás mellett, hiszen így teljes az élet, ez csak hasznukra válik, s reméli, másoknak is. Rádióműsorában ő volt az Orvos mikrofonnal, de vezetője a morális kérdésekről előadásokat szervező Rotary Klubnak is, most éppen három város klubjának összefogásával szegény gyerekek üdültetését szervezik. Végezetül kicsit hazabeszélt: az egészségügyet érő sok kritikáról fejtette ki a véleményét. D. J.

<<< Vissza