Középen Szeder Ferenc lánya és unokája. (Fotó: Vidovics) "Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának" - idézte Gilicze András tiszteletes a bibliai verset, amikor négy közismert szentesi ember földi maradványait búcsúztatta a központi református temetőben. A csütörtök délelőtt tartott újratemetést a család kezdeményezte. Megemlékezésében kiemelte, az idézet igaz erre családra. Közös urnában került haza Óbudáról Pap Lajos tanító, felesége, Lázár Lenke, lánya Pap Lenke és veje Szeder Ferenc hamvai. Pap Lajos tanító és iskolaigazgató írta meg a szentesi református egyház történetét. Szeder Ferenc elkötelezett híve volt a munkásmozgalomnak, bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt országos vezetésébe, 1945-ben a párt elnöke, majd főtitkára lett. A háborút követően ellenezte a kommunista hatalomátvételt, ragaszkodott ahhoz, hogy a pártja megőrizze függetlenségét, és ne olvadjon bele a Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban - éppen ellenállása miatt - megfosztották tisztségeitől. Visszavonult, ám a politika nem felejtette el. 1950-ben letartóztatták, 2 évvel később a börtönben halt meg. A közösségért való munkálkodást emelte ki méltatásában Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő. Mint fogalmazott, részéről az emlékezés egy főhajtás is a nagyszerű előd előtt, aki tudással és emberséggel dolgozott, sosem felejtette el, honnan jött. Szeder Ferenc lánya, Riskó Istvánné Szeder Gabriella borzalmasnak nevezte azt az éjszakát, amikor a nagy fekete autó megjelent házuknál. Apját elvitték, és soha többé nem látták. A fegyveresek azonban visszajöttek, felforgatták a házat, és tucatjával vitték el a könyveit. Mindig hazavárták, különösen 1953-ban, amikor egyre többen hagyták el a börtön falait. Ők azonban nem is sejtették, hogy Szeder Ferenc akkor már nem élt. Az idős hölgy ma sem tudja, mi okozta apja halálát, talán a szívgyógyszereit nem kapta meg, talán az ottani kegyetlen bánásmód volt az ok. Azt, hogy meghalt, csak egy 1960-ban küldött bírósági levélből tudták meg. Ebben értesítették az özvegyet, hogy férje életfogytiglani börtönbüntetést kapott, és 1952. június 12-én meghalt. Életrajzát unokája, Riskó Ágnes készül megírni, aki az ohioi egyetemen magyar nyelvet és kultúrát tanít, ám kutatása miatt gyakran utazik haza, Magyarországra és Szentesre. A mostani újratemetéssel szeretteik visszakerültek abba a földbe, amit annyira szerettek, s amiért annyit dolgoztak.

<<< Vissza