Közeledik az év vége, s vele talán az egyik legszebb ünnepünk, a karácsony, a szeretet ünnepe. Ez a szó a világmindenség talán legerősebb rezgését hordozza magán és mára mégis megfakult kissé, mintha elcsépelték volna kevésbé fontos dolgokra. Kikerüljük, elhadarjuk, szégyelljük megélni az igaz szeretetet. Nem a túlzott ömlengés, ölelgetés és a szeretni szó ismételgetése hiányzik, hanem a szeretet mindennapi megélése tetteinkben, cselekedeteinkben. Azt vettem észre ebben a nagy rohanásban elfelejtjük megélni a dolgokat. Mint, ahogy egy könyvet másfél óra alatt "elfogyasztunk" a tv-n, DVD-lejátszón keresztül. Felgyorsult a világunk. Elfogadom. Alkalmazkodni kell hozzá. De vannak dolgok, amelyek nem működnek ebben a felgyorsult tempóban vagy legalább is nem jól. Nem születik meg ma sem kevesebb idő alatt egy csecsemő, mint kilenc hónap. A dolgokat igazán mélyről, tisztán kellene megélni, átélni. Mi lettünk az anyagi világ rabszolgái. Engedelmesen kiszolgáljuk és feláldozzuk magunkat a fogyasztói társadalom oltárán. A fel nem ébredt emberek, a tudatlanok és a "megvilágosulat-lanok" vannak többen.
Nekünk, kik még dörzsölgetjük alig felébredt, álmos szemünk, s korog "éhes gyomrunk" és szomjazzuk a felismert végtelent, hatalmas a felelősségünk, és legfőképpen a dolgunk. Itt nem hittérítésről beszélek, hanem arról a türelmes és felvilágosító és szeretettel segítő, gyógyító, oktató munkáról, melyre elengedhetetlenül szükség van. Erőszakkal nem szabad beleavatkozni az emberek életébe. Inkább kíváncsiságukat kell felébreszteni, a többi már a magasabb rendű erők vonzásának törvénye alapján működik. Az embereket úgyis a visszaigazolás győzi meg, a jobb közérzet, a kiegyensúlyozottabb élet, a mindennapi sikerek, helytelen életünkből (betegségek, problémák) való meggyógyulás, s más emberek elismerő véleménye. A legtöbb embert a spirituális útra betegség, boldogtalanság, kilátástalanság indít, keresni kezdi a kiutat, s törvényszerűen az örök igazsággal találja szembe magát. És vannak emberek, akikben egyszer csak felébred a lélek hangja csipkerózsika-álmából, s a kozmikus program beindul. Közeleg a szeretet ünnepe. Tegyünk a képzeletbeli karácsonyfa alá egy kis toleranciát, megértést, egy csipetnyivel több kitartást, mint eddig, több hitet, és egy kicsivel több áldozatot az élet dolgai iránt, és nagyon sok szeretetet. Igazi átéléssel, valós megéléssel. Ehhez kívánok jó egészséget és sok boldogságot minden kedves olvasónak!
Rideg Róbert
természetgyógyász, egészségfilozófus
|