A Csongrád megye északi részén fekvő Szentes város területén megyei fenntartású intézményként működik az évszázados hagyományú Koszta József Múzeum a Széchenyi ligetben. A természeti miliő sajátos hangulatot kölcsönöz ugyan a műemléképületben működő múzeumnak, a további fejlődésnek azonban éppen a védett környezet jelenti a gátját, a jelenleg rendelkezésre álló terek pedig már nem elégségesek az új évezred által megkövetelt, sokszínű feladatok ellátására.

A 19. század végi ármentesítési és meliorációs földmunkák során Farkas Sándor és Csallány Gábor szorgalma révén az ország egyik legnagyobb régészeti gyűjteményének alapjai rakódtak le a városban, emellett számottevő néprajzi együttesek is bekerültek. Először a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat (1897), majd a Csongrád Vármegyei Múzeum (1926) szervezete őrködött a műtárgyak fölött. A város szellemi életének egyik fénypontja volt a két világháború közötti időszakban a tartalmas tárlókat felvonultató kiállítóterek sora. Mindkét világháború jelentős károkat okozott, az 1944-45-ös menekítés során valamennyi jelentős műtárgy megjárta Tolna megyét.

A Koszta József Múzeumnak megyei múzeumi szervezetbe történt betagozódása az 1960-as évek elején néhány évre stabilizálta a munkalehetőségeket, ezáltal még "idilli"-nek mondható helyzet is teremtődött a városi múzeumépület szanálása, a ligeti épület renoválása, a gáz bevezetése, szigetelések és belső átalakítások, valamint a szennyvíz elvezetése révén. Az országban csak kevés olyan múzeum van, melynek környezete a Széchenyi ligetihez hasonló lenne. Az elmúlt évtizedek szorgos gyűjtőmunkája nyomán azonban szűk lett ez az egyetlen épület, a mostani, interaktív közönségigényeket már nem képes kielégíteni. Helyi bővítése - sajnos - ellentmond a műemléki, és városképi elvárásoknak.

Az 1980-as években a közigényeknek megfelelően kialakított, híres, kolorista festőnk alkotói világát idéző Koszta-terem is mostanra már modernizálásra szorulna. A "Szentesi népélet" c. kiállításban jó néhány, az újabb gyűjtésekből származó tárgy is helyet követelne magának. A világhírű régészeti leleteket bemutató állandó kiállítások közül az újkőkort idézőt a raktári növekedési szükséglet miatt kellett lebontani. Az "Irániak és germánok az Alföldön" c. tárlat - bár a régész szakma és a nagyközönség ma is hiányolja - áldozatul esett az időszaki régészeti, néprajzi és helytörténeti kiállítások igényének. Így is először egy, majd két külső, azaz külterületen fekvő raktárt kellett fenntartani, ezek is beáznak, illetve az egyiket rövidesen ki kell üríteni. A Fridrich Fényirda és a Péter Pál Polgárház megnyitásával csak a helytörténeti gyűjtemény egy része (iroda és raktár) nyert valamelyest megnyugtató elhelyezést, de a szakkönyvtár bővítményei már oda sem férnek el.

Okkal merült fel, mintegy önmagát kínálja a gondok megoldására az, hogy a város szívében levő volt vármegyeháza a rendszerváltást követően jórészt üresen áll. A kezdettől fogva itt székelő levéltár bővítésével, a múzeum beköltözésével, egy konferenciaközpont létrehozásával szinte ideális komplex funkciót kapna a város főterén álló monumentális műemléképület. A volt vármegyeháza bizonyos tereinek múzeumi hasznosítása tehát egyszerre két nyomasztó helyi gondot oldana meg: a raktározást és a kiállítási tér növelését. Ez enyhíthetne a Móra Ferenc Múzeumban az utóbbi időben felmerült helyproblémákon is. A megyei múzeumi szervezet székhelye ugyanis egyben otthont ad a Szegedi Tudományegyetemen folyó régészképzésnek is. A felsőoktatásban lezajlott hallgatói keretszámnövelés miatt viszont itt is helyszűke állott elő. Hasznosnak látszik a Szegeden egyébként bevált szimbiózist Szentesre is kiterjeszteni, s gyakorlati képzést ide telepíteni. Ez a folyamat évekkel ezelőtt spontán módon elindult, kiteljesedésre vár. Az ezévi múzeumi világnap, május 18-a tiszteletére hetedik alkalommal próbálhatják ki képességeiket a jövő régészei a kiállításrendezés terén.

A raktárak kialakítása a statikai szempontok miatt túlnyomórészt az alagsorban volna célszerű. Itt kellene helyet kapnia a restaurátori és a kiállításrendezői részlegnek is. A földszinten a múzeum munkaszobáit, irodáit, az egyetem oktatótermeit kellene elhelyezni a szakkönyvtárakkal együtt. Jó lenne, ha hallgatóknak kulturált átmeneti szállást, az oktatóknak vendégszobát alakíthatnánk ki.
Az emeleti traktus teljes egészében a közönségforgalmat szolgálná. Ez annál is inkább célszerű volna, mert a konferenciaközpont is itt kapna helyet. A tervezett állandó kiállítások közül a régészeti régiónkon túli érdeklődésre is számot tarthatna a Dél-Alföld vaskortól a római kor végéig terjedő időszakának bemutatásával. Emellett szól, hogy kevés műtárgykölcsönzéssel megvalósítható. Másrészt hagyományai vannak Csongrád megyében a korszakonként tematizált állandó régészeti kiállításoknak. Az általános várostörténeti tárlatban központi szerepet kell kapnia háromnegyed évszádos megyeszékhelyi szerepnek. A hagyományos paraszti gazdálkodás mellett célszerű bemutatni az egykor és ma is virágzó kertészeti kultúrát, a mezőgazdasági feldolgozóipart a gyökerektől napjainkig, kistérségi kitekintéssel. Gazdag anyagunk van a kismesterségek tematikájából . A technikatörténeti részben a városnak a hírközlésben, a villamossági háttéripar felfejlődésében betöltött szerepét lesz célszerű kiemelni. A képzőművészeti egység középpontjában a Koszta József műveit bemutató terem állna . A szomszédos részben kaphatnának helyet a helyi és innen elszármazott, kortárs személyiségek alkotásai. Legalább egy termet szentelni kellene az irodalomtörténeti hagyományoknak is. A termek sorának elején időszaki kiállításokat fogadnánk.
A földszintes szárnyban a különböző egységek (levéltár, múzeum-egyetem, konferenciaközpont munkatársai, az egyetemi hallgatók öltözői) és átmeneti raktár kaphatna helyet.
A megyei múzeumi szervezet többek között azért is jelent óriási lehetőséget, mert módot ad arra, hogy megyei feladatokat a megyeszékhelyen kívül is megoldhassunk. Évtizedek óta készül a megye régészeti topográfiájának, az alapmunkálatok - a terület bejárása - a közeljövőben befejeződnek. A szakdolgozó régészek által eddig különböző módszerekkel folytatott és eltérő fázisban feldolgozott anyag egységes tárolása, feldolgozása és közzététele mellett itt nyílna lehetőség a későbbi rendszeres lelőhelykataszter és összehasonlító adattár létrehozására. Mivel a levéltár és a múzeum közös megyei felügyelet alá tartozik, itt egy épületen belül közösen lehetne megszervezni egyes kiszolgáló (vendégszoba, könyvtár, adattár, gondnoki-takarítói, stb.) funkciókat, és ezzel hatékonyabbá, átfedésektől mentessé lehetne tenni, ami megyei szinten munkaerő megtakarítással is járhatna. Felmerült továbbá az is, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeumban működő Régészeti Tanszék szűkös körülményein segítene, ha a szentesi bázis a tanszék külső gyakorlóhelyévé válhatna.
A Koszta József Múzeum a megye második legnagyobb régészeti gyűjteményét őrzi, sőt néhány korszak, mint pl.: az újkőkor vagy a népvándorláskor emlékei világhírűek. Mivel a szentesi múzeum volt igazgatója a tanszék oktatója, s a környék jelenleg is folyó topográfiai munkálatainak irányítója, az intézmény már évek óta a tanszék egyfajta gyakorlóhelyének számít (pl.: szakmai kiállítások terén). A tanszék vezetője, dr. Fodor István a gondolatot támogatja. Amennyiben biztatást kapunk a döntést előkészítőktől, az egyetem rektorának állásfoglalását is kikérjük.
A közös konferenciaközpont mint kulturális célú városi intézmény pedig nemcsak a levéltár, a múzeum és a SZTE ilyen igényeit elégítené ki, hanem a város többi tudományos (egészségügyi, agrár, ipari és innovációs) intézményeinek is helyet biztosítana alkalmanként. A volt megyeháza nemcsak reprezentatív megjelenésű, központi elhelyezésű - tiszteletet parancsoló - épület, hanem jeles emlékhely is. Egykor itt ünnepelték Munkácsy Mihályt, itt gyűjtött Bartók Béla, és itt vendégeskedett Móricz Zsigmond is, hogy csak a legjelesebbeket említsük.
Az egykori közigazgatási funkciót már a levéltár jelenléte és helytörténeti kutató bázisa is a tudomány felé terelte. A múzeumi hasznosítással kitágulna a művészetek irányába, a tanszéki bázissal és a konferenciaközponttal pedig jelentős oktatási és közművelődési rangra juthatna. A megye és a város közös büszkesége lehetne.

Szentes, 2003. március 10.

Dr. Szabó János József a Koszta József Múzeum igazgatója   Vissza az elejére