A vármegyék szervezéséről szóló 1723: 73. tc. elrendelte, hogy a megyék jelöljék ki székhelyeiket, s ott egy biztonságos épületben helyezzék el pénztárukat, levéltárukat és börtönüket. Csongrád Vármegye Nemesi Közgyűlése 1767-ben megvásárolta az ekkor már romossá vált szegvári Károlyi kastélyt, s alapos átépítés után 1776-ban abban helyezte el hivatalait. Az épület kezdettől fogva szűknek és alkalmatlannak bizonyult, ennek ellenére több mint 100 éven át hivatalosan Szegvár maradt a megye székhelye. 

 

A székhelykérdés 1873-tól ismét napirendre került. Kiélezett küzdelem indult Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes városok között a székhely elnyeréséért. Szentes város közönsége 1874 decemberében folyamodványt nyújtott be a megyegyűléshez, amelyben határozatilag kérte kimondani, hogy Szentes városát jelöljék ki a megye új székhelyéül. Ennek fejében felajánlotta, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára megfelelő központi fekvésű telket, 1 millió faltéglát és kellő számú fedélcserepet minden díjazás nélkül rendelkezésre bocsát. A megyei közgyűlés osztatlan tetszéssel fogadta az ajánlatot, de a kívánt határozatot csak egy évvel később, 1875 decemberében hozta meg, tényleges intézkedés azonban ezt követően sem történt. Az éveken át elhúzódó rivalizálásnak Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter vetett véget, amennyiben 1878. március 31-én kelt leiratában jóváhagyta Csongrád megye székhelyének Szegvárról Szentesre leendő áttételéről szóló megyegyűlési határozatot. Az új székház építését a kormány részéről 5000 osztrák értékű forinttal támogatta, egyben engedélyt adott a használaton kívüli megyei épületek értékesítésére, valamint a szükséges kölcsönök felvételére. 

 

A megyeháza tervezésével kapcsolatos pályázati felhívás 1879. december 16-diki keltezéssel jelent meg. Az építési feltételek általános része pontosan meghatározta a tervezendő építmény elhelyezését, amely szerint: "A megyeház az e célra Szentes város által felajánlott 1100 négyszögöl területű telken építendő, mely kelet felől a szentesi Piac térrel, délről a városház telkén keresztül 9 öl szélességben nyitandó új utcával, nyugatról a Kurcaparti utcával, északról pedig a szentesi református egyház központi iskolai telkével határos." Előírta, hogy az épület csak egy emeletes lehet, s a főhomlokzat a Piac tér felöli oldalra építendő. Részletesen taglalta az épület beosztásával kapcsolatos elvárásokat. Ebből kitűnik, hogy az emeleti karzattal ellátott közgyűlési nagytermen és a megyei tisztviselők hivatali helyiségein kívül helyet kellett biztosítani négy szolgálati lakásnak is: a főispán, az alispán, a várnagy és a palotaőr részére. 

 

A díjnyertes pályamunkát (Makay Endre építész tervét) 1880. július végén felterjesztették jóváhagyásra a Belügyminisztériumhoz. A terveket a Közmunka és Közlekedési Minisztérium műszaki osztálya véleményezte. Az építkezés megkezdését engedélyező végzést Tisza Kálmán 1881. június 30-án írta alá, 160.000 forintban maximálva a költségeket. A hiányzó összegek biztosítására székházépítési alapot létesítettek, amelybe a megye községei befizették a rájuk eső, a lakossági létszám arányában kirótt hozzájárulásokat.

 

A tényleges munkálatok 1881. augusztus végén kezdődtek meg. Az alapkőben elhelyezett díszes okmány az uralkodó neve mellett felsorolta a hivatalban lévő kormány tagjait, továbbá tartalmazta a vármegye tisztikarának, képviselő-testületének, valamint a Csongrád megye kötelékébe tartozó városok és községek elöljáróinak névjegyzékét. Az első téglát Rónay Lajos főispán helyezte el, melyre Stammer Sándor alispán ütötte az elsőt egy nemzetiszínű szalaggal díszített kőműves kalapáccsal. Ezt követően a megyei főtisztviselők, a szentesi polgármester és a megyebeli települések küldöttei helyeztek el egy-egy téglát. 

 

A megyei hivatalok 1883. december első felében birtokba vehették az új széképületet. Az első ünnepélyes megyegyűlésre 1883. december 10-én került sor, mely alkalomból hála föliratot intéztek Tisza Kálmán miniszterelnökhöz. A műszaki átvételi vizsgálatok és az észlelt hibák javítási munkálatai 1886-ig elhúzódtak. A végszámla (a belső berendezéssel együtt) 228.000 forintra rúgott. 

 

A Kossuth tér 1. sz. alatti épület 67 éven át megyeházaként funkcionált. Tulajdonosként Csongrád vármegye, majd a Magyar Állami Kincstár lett telekkönyvileg bejegyezve. 1950-ben Csongrád megye székhelyét Hódmezővásárhelyre helyezték, ettől kezdve az épület a Szentes Járási Tanácsnak (később Hivatalnak), a Járási-Városi Földhivatalnak és egyéb járási hivataloknak, továbbá a MSZMP Járási Pártbizottságának és a KISZ Járási Bizottságának adott helyet. Falai között maradt a régi megyei levéltár, mely ma is az 1883-ban kialakított eredeti helyén őrzi a történeti Csongrád vármegye iratait. 

 

A kezelői jogot 1978-tól a Csongrád Megyei Tanács VB Szentes Járási Hivatala, valamint a MSZMP Központi Bizottsága gyakorolta. A járások megszűnését követően (1984) az épület 51/100-ad részére a Szentes Városi Tanács VB kapta meg a kezelői jogot; a 49/100-ad részének kezelője továbbra is a MSZMP Központi Bizottsága maradt, mivel beköltözött az épületbe a MSZMP Szentes Városi Bizottsága. A volt megyeháza 1984-től irodaházként működött. Változatlanul helyet adott a Földhivatalnak, a Levéltárnak, továbbá a Pénzügyőrségnek, Vöröskeresztnek, KÖJÁL-nak, Népi Ellenőrzési Bizottságnak, Hazafias Népfrontnak stb.

 

A fentiekhez képest 1992-ben annyi változás történt, hogy a Kormány 1067/1992. sz. alatt határozatot hozott a szentesi volt MSZMP városi székház önkormányzati tulajdonba adásáról, amelynek lényege: "A Kormány a szentesi 101. számú tulajdoni lapon 1. helyrajzi számon nyilvántartott, a Kossuth Lajos tér 1. szám alatt fekvő ingatlan 49/100-ad részét - amely természetben megfelel a volt MSZMP városi székházául szolgált épületrésznek - közművelődési vagy oktatási célra, térítésmentesen megállapodással Szentes Város Önkormányzata tulajdonába adja...". A rendelet arról nem szól, hogy mi történjék a Városi Tanács kezelésében volt 51/100-ad résszel. Lehet, hogy ez a rész telekkönyvileg jelenleg is állami tulajdon?! Erre a Földhivatal tud érdembeli választ adni. 

 

Szentes, 2003. február 16.